( Hiena | 2022. 01. 21., p – 14:02 )

A sejt metabolizmusa. Azt kellene felfogni, hogy az ember, az emberi agy nem egy előre megalkotott, tervrajzból gyártott gép. A DNS-ünk lekódol egy csomó különféle sejtet ami szépen elkezd differenciálódni az embrionális korszakban aztán vagy újszülött lesz belőle vagy vetélés.
A legszebb az egészben, hogy nincs semmilyen magasabb rendű rendezési elv. Az idegrendszer, az agy, az összes szerv minden egyes pillanatban egy visszacsatolási hurokban ücsörög, minden egyes pillanat, minden egyes változás leszabályozásra kerül. Az agy folyamatosan próbálkozik kontrollálni a folyamatokat a sikeres próbálkozások eredménye, bejáratott idegi kapcsolatok lesznek. A nem használtak felbomlanak és újak jönnek helyettük létre.
Az agy olyan mint egy vak zongorista, csapkodja a billentyűket és megjegyzi, hogy melyik leütésekből lesz zene. Mire felnő az ember elég jól bejáratódik az egész. És még így is rendszeresen melléüt. Csak ezeket nem veszed észre, legfeljebb annyiban, hogy egy-egy mozdulatra oda kell figyelni, vagy megrándul a kezed, epegörcsöt vagy gyomorégést kapszt, vagy épp hirtelen odafigyelsz légzésedre (pl. éjszakai légzésleállás). Ezek természetesek mindaddig, míg az agy visszatalál a megfelelő kombinációra. Ha nem, akkor jön a kaputt.

Szóval, nincs űberbakter, kaporszakállú, vagy valami szentlélek. Van pár milliárd sejt, ami addig csapkod pármilliárd másikat idegi impulzusokkal, míg az egész szarkupac életben marad. Ennek csak mellékterméke, hogy közben ezek a szarkupacok felépítettek egy civillizációt és épp a neten fórumoznak.