Korábban én sem voltam egy nagy tokhasználó. Ennek ellenére egész jól bírták a telefonjaim.
Mondjuk most is csak egy fitymabőr vékonyságú szilikontok van a telómon. Igaz, szarrá is van már törve szegény, de még működik.
Amikor az ember fut, kerékpározik, túrázik, nem nagyon lehet rá vigyázni. Márpedig nem azért veszem meg a jó kamerás telefont, hogy a számomra kikapcsolódást jelentő tevékenységek során ne legyen nálam.
Volt már olyan, hogy futás közben fotóztam aztán simán az övtáska mellé tettem. Vagy amikor Győrben a Bisingeren a farzsebem mellé tettem. Fűre esett, de visszapattant, és pofára vette a park járdájának betonszegélyét.
Futás közben az övtáskában eleve mindig szarrá izzadom szegényt.
A kollégám ugyanilyen Samsungját a kislánya törte pókhálósra.
Így megy ez.