> Az érzelmektől megszabadulás csak gyakorlással lehetséges
Nem és igen. Depend on... Alapvetően a gyakorlat másodlagos dolog, mivel minden, az egész létezés, tudati síkon történőként értelmezendő. Azt elképzelhetőnek tartom h van olyan h szükséges valakinek különböző gyakorlatokat végeznie, h így stimulálva magát közelítsen ehhez a tudati síkhoz. De ez egyáltalán nem kizárólagos út. A meditáció, meg transzbaesés meg tudom is én mi minden csak mint eszközök szolgálnak a cél érdekében és nem keverendők össze magával a céllal. Magam idegenkedem az ilyesmitől, és nem is érzem szükségességét. Van ennek más aspektusa: miszerint az lenne a gyakorlatok célja, hogy olyan, a tudatnál alacsonyabb készségrendszerek legyenek trenírozva, amik akkor is megfelelően fognak majd viselkedni, ha a tudat integritása sérül. pl. halál előtti állapot (tulképp az egész életemnek arról kéne szólnia h begyakoroljam a halálomat - pontosabban h olyan tudati állapotban legyek ahol nem rendit meg h meghalok)
Az érzelmektől való megszabadulás egyetlen lehetséges módja annak belátása, h magammal kapcsolatosan nincsenek érzelmeim, és ami másnak látszik az is én magam vagyok. De ez leírhatatlan erőfeszítéseket jelent, mert az érzelmek olyan elementáris erővel csapnak le, hogy képtelenség szinte ellenállni nekik.
Tulajdonképpen ez nem a tradició témája már, hanem túl van azon, ez a mágikus szolipszizmus, amit László András személye köt össze a tradicióval, mint olyan dolgokat amik következnek egymásból. Miután az ember ezeket belátja, ami nem éppen rövid folyamat, felmerül a kérdés, hogy oké, de mit tegyek? És ez a realizáció problémája. Erre nem lesz recept, nincs aki meg tudná mondani, h mit kell tenni.