( Hiena | 2022. 01. 19., sze – 17:33 )

Mire gondolsz? Melyik gyakorlatról? A zazen ülőpárnácskás, kéztartásos, egyenes tartású mélylégzéses meditációjáról? A sámándobos, torokénekes révülésről? Defókuszált, lassú lélegzetvételes, laza tartású, egy pontra történő bambulásra? A csakis adott mozdulatsor, egymást követő lépéseire történő koncetrálást? Magas teljesítményt igénylő feladtok végrehajtása előtti, rögzült rutin végrehajtását? Binaurális háttérzajt?  Mert minden út Rómába vezet.

Miért nincs? Miért előfeltétele a létezésnek a bináris istenkép, mikor ugyanakkora jogosultsága van mindegyik másiknak?

A tapasztalás nem változik, de annak hite, hogy mit tapasztaltál az igen. És az ember számára a legnagyobb törést az okozza, amikor egy alapvető, stabilnak hitt dolga válik ingataggá.

Az egész hitvilágod amit szépen felépítettél a fejedben a büüntől kezdve a révületen át, istenig bezárólag. Szépen összeraktál egy saját, különbejáratú kártyavárat a fejedben. Csináltál hozzá történetet, dogmát. Ez a te megkérdőjelezhetetlen fundamentumod, ami ráadásul elég ingatag, mert amint kérdések érik, máris a kérdező lézetzésének minőségi szintjei kerülnek a terítékre.

Minek? Mi vagyok én? Tanító? A meditáció, a zen, a flow, nem egy hétvégi trip amiről utána jót lehet sztorizni röhögcsélve a haveroknak. Nem egy nagy igazságot rejtő, mélybölcseleteket tartalmazó valami. Át kell élni és ha rájössz, hogyan tudod elérni, akkor használni kell.