Amit te materializmusnak hiszel, valójában egy filozófiai kérdés: Amit te tapasztalsz az a valódi, midenkire vonatkozó, objektív valóság, melyenek ugye vagy része vagy nem része lehet az istenként definiált valami, vagy épp csak a te szubjektív, privát valóságod. Mert az első esetben van jelentősége az emberiség számára a tapasztalásodnak, az utóbbi esetben viszont nincsen.
Nincs semmiféle önigazolás. Mert én nem hiszek sem Isten létében sem a nemlétében. Magyarán, a világról felépített világképemben mindkét állapot, de annak köztes átmenetei is simán beleférnek. Viszont fenntartom a jogot, hogy ezen meglátásomon csak akkor változtassak, ha kellőképpen igazolják ennek az entitásnak a létét, nem létét, vagy épp fázisfűggő állapotát. Eseteben, egy erős hit alapú prekoncepcióval állunk szemben, ami megalapozottá teszi a kérdést: Képes leszel-e elfogadni a valóságodban beállt törést? Fel vagy-e erre készülve? Mert ez is a nagy kétség része.
Látod, már el is jutottunk a vallásos fundamentalisták ítélethozatáig. Mert remegő alapoknál, kell az önigazolás, a megmérése a másik félnek. Az jobban űzi a kellemetlen gondolatokat, mint a meditáció vagy a révülés.
Honnan tudod, hogy nem ismerem a zent, a meditatív állapotot és nem használom azt? Ugyanolyan eszköz mint minden más. Csak épp amíg egyesek a néznek egy kalapácsot, simogatnak egy kalapácsot, a nyele textúrájának milyenségéről vitatkoznak, esetleg a tökéletes kalapácsot keresik, addig én fogom és szögeket verek be vele. Vagy fejeket.
Elég jól tudják mi történik ott és ezt keményen ki is használják az élsportban.