Honnan tudod, hogy Istent tapasztalod meg, és nem X9grtplx kivetülését a e^gyok(pi^alfa) kvantum dimenzió átlapolódásából? (Utóbbi jó arc, csak tapló lesz ha beiszik.)
Ha azt mondom, hogy periodikus idegstimuláció segítségével pozitív neuroszinkron feedbacket hoztál létre, mely megzavarta a környezet érzékelésed idegi feldolgozását, azzal meg te nem tudsz mit kezdeni. Jöhetsz a szellemmel, de anyaggal (pszilocibin) Istent látsz akár akarsz, akár nem.
És mi lesz akkor, ha rájön a tudomány és nem lesz konform az Istenről alkotott képeddel? Akkor elfogadod a tudomány eredményét vagy jó fundamentalistaként elveted azt és közlöd, hogy hibás?
A tudás feltétele a megismételhetőség és a bizonyíthatóság. Mikor szoros ok - okozati összefüggés állítható fel. Mikor azonos peremfeltételek mellett, azonos eredményre lehet jutni. Sőt, mikor a peremfeltételek megváltoztatásakor, adott pontossággal előre megjósolható az eredmény megváltozása. Mikor az eredmény független a kísérlet végzőjétől. Mikor tisztán matematikai alapon bizonyítható amit tudsz.
Ebbe bukik bele minden vallás, mert a nagy tudásukkal periodikusan rosszul jósolnak. Csak az elmúlt 20 évben jósoltak a különféle vallási okostojások világvégét. A pápa imában kérte istent a COVIDtól való megszabadításért, amit az egyik fertőzési felfutás követett.
Könyörgöm, legalább a saját területeden ne rúgj öngólt. Mi az, hogy nem lehet zazen nélkül? Miért kell hozzá egy materialisztikus eszköz? Hol a kettősségbe való kapaszkodáson való túllépés, ha ehhez egy tárgy vagy épp megfelelő testhelyzet kell? Mi van a dinamikus meditációkkal? Mikor a repeptatív ismétlsések hozzák el a kívánt állapotot, a tudat megtisztulását, vagy épp a megvilágosodást? Mi van azzal, hogy nem szabad a megvilágosodást hajszolni? Hol van a spontenaitás, az a szint mikor a puszta cselekvések során látja meg az ember a lényeget? Hány és hány esetben érte el valaki a megvilágosodást hétköznapi cselekvések közepette? És akkor még nem is érintettük a dogmák kérdését.