Ebben egyetértünk, de az elmélet. Én inkább gyakorlati síkon közelítem meg a dolgot.
Az érzelmektől megszabadulás csak gyakorlással lehetséges és az az ember szempontjából fejlődés. Ha jön egy rossz érzés nem elég arra gondolni, hogy az csak illúzió, mert attól nem fog elmúlni, viszont vannak gyakorlatok amiktől meg igen.
Én nem tudok erre jobb kifejezést, mint a fejlődés, de ha van ötleted, nyugodtan állj elő vele :)
Eszembe jutott erről egy mese részlet a bölcseletből, mintha te is így gondolnád :)
...
„a három szent asszony eredetileg a babóti hegyekről ügyelt, de a
kolostor miatt átköltöztek az Írottkőre. Az szent hely. Ők Tündérek ős
időktől. Régesteien régen, amikor még az emberfajta vad volt, pártfogásba
vettek három leányt. Azokat tündérségre tanították. Ezáltal azok megcsiszolódtak,
nem maradtak akkora barmok, mint a többi. Hajlamuk is volt a
csiszolódásra, mert ugye a bugrist hiába gyalulják.
...
:D
Hívjuk csiszolódásnak, gyalulódásnak? Mondjuk a Büün nem használja a fejlődés kifejezést sehol, hogy mindjárt ellentmondjak saját magamnak :)
Én arról próbálok beszélni, hogy a tapasztalati vallásokkal, amik nem a hitre épülnek, sokkal jobban megértjük ezt, pontosabban nem csak értjük, meg is éljük, ami apalapvetően meg tudja változtatni az életünk és ez a lényeg. És igen ez nem hit, hanem bölcselet, amit Büün is így nevez szó szerint.