Én több helyzetet is el tudok képzelni az önvédelmen túl. E pillanattól szépen lassan tekerjük vissza az időt és nézzük meg alaposan ama pusztítást, melyet az ember elvégzett a környezetén bármely pillanatban. Élőn és élettelenen. Vagy épp egymáson. Vagy az egyén full saját magán. Elég kevés önvédelem lesz benne, hacsak nem úgy kezdődött, hogy a vad visszaütött a vadásznak, vagy a gyújtóbombákkal véletlen földig tettek egyenlővé városokat, vagy ahogyan az erdők előre felégették magukat.
Ami inkább érdekes téma nekem, ahogyan ezek az esetek a civilizáció “fejlődésével” arányosan nőnek. Ahogyan a megélhetési pusztítások mindinkább átcsaptak haszonszerző és kedvtelő pusztításba. Akár programozottan.