Az UML magában nem sokat ér, olyan, mintha adnának egy szerszámosdobozt, aztán tessék, itt ez a vadiúj audi (elektronika, CAN BUS, apple watch nyitja és Android carshare van benne), szerelgesd - nyilván nem fog menni.
Ami keretbe foglalja, az a RUP, ha lázadni akarsz, akkor az ICONIX vagy a Crystal: ezek a módszertanok, amik elmondják, mikor mit kell rajzolni.
namost egyik se ott kezd, hogy class vagy entity diagram: használati esetek, robustness diagram, szekvenciadiagram, és ebből már kiesnek az osztályok. Utána némi üzleti modellezés még activity diagrammal, és meg is tudod, mit kell leprogramoznod.
Kivéve, hogy a gyakorlatban már a mi időnkben, 2007-ben is minél előbb felületrajzra kellett vinni a dolgot, mert az egységsugarú domain expert semmit nem fog érteni a fentiekből, ha megkérdezed, akkor ez így jo lesz-e. Amiről az UML amúgy egy szót se szól, hogy akkor azt hogy is.
itt jön be amúgy szabályosan a UX design, a saját full külön ábrázolásrendszerével, aminen vannak szintén szabályai (Jesse James Garrett Elements of User Experience, az is kb. 20 éves), sőt, vannak ún. 360-as tooljai, amik értik, hogy ez a user journey ahhoz a perszónadiagramhoz tartozik, és ezt a konkrét dobozt az a userflow fejti ki részleteiben. Persze ezt se fogod a gyakorlatban sokat látni, mert jó szemű gyerekek fognak ülni a Figma előtt, és gondolkoznak, ez hogy nézne ki divatosan.
(hidd el, a garrett-féle information architecture jelöléseket pont annyira értik mint az UML-t)
szóval persze, meg lehet ezt csinálni, csak sokkal bonyolultabb annál, amit a legtöbben felfognak belőle, és a what could possibly go wrong kérdésre néha többmilliárdosak a válaszok.
a legtöbb projekt azért ezek nélkúl is kikecmereg élesbe idővel, én azokon a projekteken szeretek lenni, amik ezek nélkül megdöglenének.