Én nem érzem távolinak a két álláspontot mert szerintem nem egymás ellen beszelünk, hanem egymás mellett. Én nem ismerek olyan vallást, ami szerint az emberi létezés ideális vagy jó lenne. Tele van korláttal, mindjárt a legegyszerűbbek a légzés, táplálkozás-ürítés kényszere. Ezek nyilvánvalóan mind az anyagtól erednek. A probléma maga, hogy a szellem is be van zárva az anyagba és ráadásnak még ott a test működését „szabályzó” lélek, ami szintén korlátozza a vágyak folyamatos generálásával.
Ezt nagyjából minden hit felismeri és elnevezi valahogy, lélek-szellem, testlélek-szabad lélek, isz-szusz, stb. a cél az, hogy a szellemet felszabadítsuk a korlátaitól. Ez így természetesen nem optimális, mert szellemet minden téren korlátok közé zárja, kvázi rontja a minőségét. Ebben teljesen egyetértünk.
Úgy vélem a fogalmak definiálásánál van különbség, mert az én gondolkodásom szerint ezt a hármast, amit hívjunk most így: test-tudat-szellem, ezt nevezzük embernek. A tiszta szellem nem ember! Az egy egészen más állapot.
Hogy értsük egymást pontosan definiálni kell a lélek és szellem különbségét és ezek egymásra hatását. Ez még a legtöbb vallásban is zavaros terület és nincs közös SI rendszer az elnevezéske, amiből számtalan félreértés ered. Én most úgy definiálom egyszerűen, hogy a lélek, a test szimbiózisában élő sejtek működését szabályzó rendszer, ami üzemelteti az anyagi rendszert. A szellem pedig a hallhatatlan részünk ő van korlátok közé zárva, őt kell felszabadítani, ő Isten egy része, ő maga az élet. Hogy pontosan mi, azt nehéz leírni az anyagi rendszerben, mert nem azon a síkon létezik.
A tudat nagyon izgalmas kérdés, mert a lélek is képes önállóan döntéseket hozni, képes vezérelni az embert, igaz ez nem lépi túl az „ösztöni” szintet, de távolról nézve tudatnak tűnhet. Ha nem elég erős egy emberben a szellem a lélek teljesen elnyomhatja, de ez nem egy bináris rendszer, nem egy állapot, hanem egy folyamat. Még egy erős szellemet is le tud gyűrni a lélek által generált vágy, mindjárt egy egészen blőd példa, elég nehéz öngyilkosnak lenni, nem legezéssel, csak úgy megfulladni. Ki az úr a házban, ugye? :)
Én fejlődésnek azt a folyamatot nevezem, ahol egy emberben a szellem felül kerekedik. Ez fejlődés az ember szempontjából, de a szelleméből csak egy küzdelem a szabadulásért.
A hitek célja ennek a küzdelemnek a segítése, ahol csak is az embert lehet segíteni, mert a szellemnek nem lenne szüksége rá. A sámánizmus nagyon pragmatikus, az „Ősige” még érti a lényeget, nem fertőzték meg a lélek vágyai és nem rontotta meg mind közül a legrosszabb a hatalomvágy. A fejlődés (megszabadulás) szempontjából édes mindegy hogy az anyag illúzió vagy sem, hogy minek nevezzük, a lényeg, hogy az emberi fejlődésünk eljusson arra szintre, hogy a szellem szabaddá váljon. Ha így értelmezed a fejlődés fogalmát, minden érthetővé válik, a cél a megváltás, megszabadulás, minden lépés ebbe az irányba jó, minden lépés más felé pedig rossz. És megismétlem, ez nem a szellem fejlődése.