( gyuri23 | 2022. 01. 01., szo – 09:40 )

Az ember az anyaggal a természettel együtt ember, ennek a leválasztása róla nem lehetséges és ezt megpróbálni úgy vélem jelentős problémaforrás. A megváltás, a megszabadulás az cél minden hitben, de utána már a tiszta szellem nem nevezhető embernek, az ember az anyaggal, a lélekkel és a szellemmel együtt ember. Ebből csak a halál tudja kiszabadítani, de addig így kell élnie, el kell fogadnia, ha magát csak szellemnek értelmezi hibát követ el. Pont ezért gondolom, hogy egy átfogó világnézet csak ennek az elfogadásával lehetséges. Amit ma a természet tönkretételének nevezünk szerintem a kereszténységből ered, onnan, hogy szellemi lényként uralkodhatunk a természeten, mint ha az csak egy lényegtelen közjáték lenne a megváltásig vezető úton ezért a legkevésbé sem lényeges. A sámánizmus szerint viszont a természet Isten része, sőt Isten maga, ez életünk fontos része, alapvető jelentősége van annak, hogyan viszonyulunk hozzá. Azt gondolni, hogy fölé vagyunk rendelve, vagy nincs jelentősége az hiba.

Igen érdekes, hogy a sámánhitek szerint mi történik a szellemmel az ember halála után, ugyanis többféle sors is várhat rá. Ha nem volt elég erős, nem fejlődött megy a "közösbe" amit úgy kell elképzelni mint az anyagot, csak szellemi síkon, nem tud elveszni, de feloldódik a nagy szellemben és később felhasználódik valamire. Ha fejlődött és "érdemes" rá újra születik, hogy fejlődjön tovább. Ez egy nagyon félreérthető része, mert az újjászületés a reinkarnáció nem az emberre értendő, hanem a szellemre. Az új testbe születés, nem egyenlő az előző emberrel, nem az előző élet folytatása. Emlékezni is csak benyomásokra tud, részletekre nem. Az igazán nagy szellemek dönthetnek a sorsukról, választhatnak, hogy mit tegyenek, lehetnek támogató kis istenek, vagy megválaszthatják hogyan szülessenek újra, de maradhatnak csak szellem állapotban is. Ha sokat ártott akkor pedig az ártó erők része lesz, kvázi kárhozott, ahonnan igen nehéz a megszabadulás. Ez nagyon összetett talán minden vallás közül a legbonyolultabb, de a kulcs, a fejlődés, hogy pozitív dolgokat tegyen, mert ezzel maga Isten fejlődik és válik egyre nemesebbé.

A fejelődés lehetséges és szükséges, sőt maga a cél, hogy egyre jobbá váljunk, de ezt egy rakás modern vallás kiüresítette, egy egyszerű tettek nélküli elfogadássá, elég hinned és megváltódsz. Ha nem kell "dolgozni" a megváltásért, sőt egyenesen bűn abban hinni, hogy a tetteiddel megválthatod magad, mert nincs önmegváltás, így valóban nem értelmezhető a fejlődés, ez egy kulcs probléma, egy fundamentális hiba. Ez szerintem a szellemi leromlás állapota, ha bűneid nem kell "ledolgozni", elég elfogadni Jézust, ő "dolgozik" helyetted, ez egy minden-mindegy állapot eredményez, ahol nincs jelentősége a természetnek, meg úgy általában semminek, bánhatunk mindennel, úgy ahogy csak akarunk. A materializmus hibája ugyan ez, mert megszűnsz létezni, a bűneidnek nincs jelentősége, tehetsz amit csak akarsz, értelmezhetetlen a fejlődés, a vágyak kielégítésre redukálódik a kiüresedett céltalan élet.

A progresszió, a haladás fogalmak amiket most használunk nem összehasonlíthatóak a isteni szellemi fejlődéssel, ezek csak a materializmus magtalan próbálkozásai, a saját céltalanságának megmagyarázására.