( Hiena | 2021. 12. 31., p – 14:15 )

Vagy az is, hogy a látó, ahogy minden ember, képtelen elvonatkoztatni a félelmeiktől, koncepcióiktól, világlátásuktól. Megszállottan keresik az új igazukat sokszor régi igazak újraélésével vagy értelmezésével, mert azok megnyugvást hoznak az új félelmeikben. Fel sem merül bennük, hogy minden amit igaznak hisznek az hamis és minden igaz amit hamisnak hisznek. Statikusként, síkként próbálnak megérteni, értelmezni egy dinamikus, önmagába milliószor visszatekeredő teret. Miközben  az etrópia ott ül a kuncogva sarokban.