( BehringerZoltan | 2021. 12. 31., p – 05:26 )

> Teljesen egyetértek veled, a természetben nem vagyunk otthon és ez alapvető gond. Elszakadtunk tőle

Ez pontosítást igényel! Én nem azt mondom,h elszakadtunk a természettől (bár ez viszonylagosan lehet igaz), hanem h a természet az (Isten képmására teremtett) embernek nem a valós közege, sosem volt az. De ezt kiterjesztve kéretik érteni, tehát valójában a létesült világ ami nem az igazi otthonunk.  Mert az valahol a létesülésen túl van. 

> A tradíció fontos, de az igazi lényege, a forrása az ősigében van, a természeti hitekben

Az "igazi lényeg", a "forrás" annyiban van az ősigében, amenniyben az ősige szellemi meghatározottságú. A természeti meghatározottság egyet jelent az anyagi meghatározottsággal. Ilyen értelemben a természet maga az anyag. Minden belőle eredő csak anyagi, materiális lehet. Az általunk ismert v. elképzelt természet csak az eredeti rend roncsa. Leginkább a megvalósult pokolként lehetne értékelni. 

A tradíciót nem úgy kell felvetni, hogy az ősibb szemléletek természetközelibbek voltak, hanem pont ezzel szemben úgy, hogy szellemileg voltak meghatározottak. Hangsúlyozom nem emberi eredetű tradícióról/hagyományról van szó. Nem apáról fiúra szálló átfolytatásról, hanem minden létesüléskor a szívbe írt hagyományról. 

Hamvasnak az volt a célja, h miután konstatálta, h ez a világ nem jó, nem olyan mint lennie kellene, megpróbálta megkeresni az időben visszafele lépkedve, h hol  romlik el, hol törik el a dolog? Megvizsgálta a feltárt korokat és megállapította, h mind romlott. A történelem előtt romlott el a világ. 

> Az őshitek szerint kell meghatározni az élet célját egy szóval, akkor az így hangzik: fejlődés.

A kezdet a teljesség, így minden változás csak a leromlottabb állapotba történhet és épp ezért abszolút értelemben fejlődés nem létezik és nem is képzelhető el. A fejlődésről érvénnyel mint az elromlottságból az eredetbe való visszatérésről lehet relatívan beszélni. De az olyan fogalmak mint evolúció, progresszió, fejlődés, haladás alapvetően érvénytelenek - valójában [és sajnálatosan] ezek csalfa látszatával pontosan ezek ellentéte történik.

A Kőhegyen - Hamvas Béla szellemében (Találkozás Dúl Antallal)
https://www.youtube.com/watch?v=4rIEc7O5Vrs