Megnéztem Dúl Antal előadását és a legnagyobb tiszteletem felé, azért amit mondott és azért is ahogyan viselte a hallgatóságot. Gondolom valamilyen művésztábor lehetett, de elképesztő sötétség volt a fejekben. Ahogy egy a videóhoz hozzászóló írta találóan, disznók elé gyöngyöt szórni...
Teljesen egyetértek veled, a természetben nem vagyunk otthon és ez alapvető gond. Elszakadtunk tőle, azt képzeljük többek vagyunk, uralkodhatunk felette és nem pedig benne élünk, de ezzel csak a frusztrációnkat növeljük. Hiába tudunk repülőgépet építeni, szárnyat attól még nem tudunk növeszteni magunknak. Annyira mélyre süllyedt az ember, hogy azt képzeli megválaszthatja a nemét és a jön a végjáték, a transzhumanizmus képében, de óriási pofára esés lesz a vége.
Az átfogó helyes és teljes világképhez meg kéne érteni, hogy vannak fizikai természeti törvények, vannak biológiai természeti törvények és van a szellem, az élet maga. Az élet mindenhol és mindenütt jelen van, az egész univerzum élő. A biológiai törvényeket Bauer Ervin méltatlanul ismeretlen munkássága próbálja leírni, de „modern” ember még csak fel sem fogta, hogy léteznek ilyen irányelvek. Egy nagyon egyszerű példával, az életösztön az egyik alapvető biológiai természeti törvény. Az élő élni akar. A biológia szembe megy a fizikával, vegyünk egy repülő madarat, az minden fizikai törvénynek ellentmond, mert munkát végez, hogy ne essen le ez égből, pedig a fizika szerint le kéne esnie ha csak anyag lenne, se az entrópiának, se a Newtoni törvényeknek nem engedelmeskedik, mert van benne élet. Az élet nem anyag, erre egyszerű bizonyíték van, az élet nem tartja be a fizika alap törvényeit.
A modern filozófiák, hitek egyik baja szerintem, hogy vagy csak az anyag létezését hirdetik, vagy csak a szelemét, pedig mindkettő létezik. Ha ez egyiket figyelmen kívül hagyjuk, akkor szembemegyünk a valósággal és sosem fogjuk igazán megérteni azt ami történik velünk.
A tradíció fontos, de az igazi lényege, a forrása az ősigében van, a természeti hitekben, ahol még nem agyalták túl a dolgokat, nem volt száz-féle izmus. A jelen történelmi tudásunk szerint a sámánhit világvallás volt, a bolygó minden pontján a lényege megegyezett, ami több mint furcsa. Akkor még az emberiség valóban a princípium birtokosa volt, mint egy újszülött, most viszont azt próbálják elhitetni velünk, hogy ez valami primitív, tudatlan babonás világkép volt, de ez hatalmas csúsztatás, eget rengető hiba, az életről összemérhetetlenül többet tudtak mint mi. Utána jött a „fejlődés”. Sajnos abban is egyetértünk, hogy jelenleg egy szellemi lépülés zajlik, egy minőség romlás és közel a vég, de ez talán szükségszerű. Az őshitek szerint a világok is születnek és halnak, pont úgy mint a földi élet, aminek a célja a megújulás és alkalmazkodás. A halál egy nagyon fontos dolog, nélküle nem tudnák változni és fejlődni, ennek megértése kulcs a természeti hitekben. Jelenleg öregkori demenciában szenved az emberiség, hogy jöhessen a halál és az újjászületés.
Az őshitek szerint kell meghatározni az élet célját egy szóval, akkor az így hangzik: fejlődés.