( gyuri23 | 2021. 12. 28., k – 10:20 )

Az a jó az ilyen versekben, hogy megdolgoztatják az elmét. Én sem ismerek olyan vallást ahol ne egy dolog lenne minden forrása, a megjelenő istenek, kisistenek, szellemek, mindig az ősforrás részei. A természeti hitek sokkal „logikusabbak”, már ha lehet ilyet mondani, mint a kereszténység, mert mindent a természetre vezetnek vissza, abból építkeznek amit tapasztalnak, ezért is tapasztalati vallások. A szentháromság valóban a kereszténység egyik zavaros területe, véleményem szerint a természeti hitek hármas tagolásából ered, de nem igazán sikerült jól implementálni. A büün szerint, mind minden természeti hit szerint, az ember hármas tagolású, esetenként még tovább bontva, de a hármas lényeg a test, a lélek és a szellem. Ezeknek számos elnevezése ismert, lélek-szellem, testlélek-szabad lélek, a büün úgy nevezi „isz” és „szusz”. A kifogyott a szuszból is vélhetőleg ebből ered. Ez a hármasság egyszerűen megtapasztalható bárki által, ezek a test, az ösztönös érzelmek, gondolatok és a szellem. Ha támad egy zavaró érzésünk, vagy gondolatunk akkor tapasztaljuk és megérthetjük ezt a kettősséget, mert ki gondol vagy érez és ki nem akar? A pszichológia is ismeri a meglehetősen kiforratlan tudat és tudatalatti elméletével, aminél a régi bölcsességek nagyságrendekkel jobban kiműveltek. Az isz, a lélek testhez kötött a halál után a testtel elenyészik, a szellem él tovább. Érdekes, hogy a büün szerint az állatokban csak isz van a növényekben csak szusz és az ember az egyetlen akiben mindkettő. Ezek aránya eltérő, vannak embertársaink akiknek kevés szellem jutott náluk az ösztönök a dominánsabbak. Igazán nagy szellem pedig sajnos kevés van köztünk, a nemesedés lassan megy. Maga Isten pedig mindenben jelen van és a célja, hogy fejlődjön és csiszolódjon az szellemi fejlődés által.
Ez a bölcselet sokkal érthetőbb, sokkal természetesebb, legalábbis szerintem, mint a zavaros „modern” vallások. Engem a kereszténységben leginkább a megváltás „zavar”, az, hogy az üdvözüléshez elég hinni, de nem kellenek tettek. Lehettél sorozatgyilkos, ha megbánod elég hinned és megbocsájtás nyersz. Hát a természeti hitek nem ilyen engedékenyek, ott keményen le kell dolgoznod a bűneidet, de ez ugye egy élettel nem kivitelezhető. Az is kemény büntetés a sámánhitek szerint, legalábbis már akinek, hogy a halálodkor átélsz mindent ami másokkal tettél.
Hatalmas különbség még kereszténységhez képest, mivel mindenben ott van Isten, egész más lesz a viszonyulás a természethez és az élővilághoz, nem lehet büntetlenül kárt okozni, még az elejtett vad lelkéért is imát kell mondani, mert kárt okoztál neki, csak a saját éltben maradásod miatt ölheted meg. Még a természeti képződményeknek is van „lelke”, a szent helyeket nem lehet tönkretenni. Mekkora különbség ez, ahhoz képest, hogy az úr az embert az állatok fölé helyezte, hogy uralkodjon rajtuk, a természet meg talán meg sincs említve. A versben ezek a részek nekem sokkal inkább a természeti felfogást idézik meg.

Világokat nemző,
Mindeneket látó;

Ki vagyok örökké
És mindenütt minden:

De vagy így gondolta költő, vagy nem, a vers nagyon tetszik