Úgy vélem az ősi bölcseletre nem húzható rá a heteroteizmus-autoteizmus páros (amúgy sem kedvelem az ilyen egyszerűsítő kategorizálást) mert ezzel nem, vagy igen nehezen feloldható, hogy ez egy olyan egy Isten hit, ahol több Isten van, de ezek is az egy részei. A földanya és a napisten az egy mindenben jelen levő Tengrit részei, ami maga az Ige a szándék. Ő választotta szét magát hímségre és nősténységre, ahol a föld a mag a nap pedig a nemző erő, a földből sarjad minden, ő a szülő és nap energiája az éltető erő. Ez nemes teremtés, ellenben a kereszténység nemtelen teremtésével, ahol Isten a semmiből termet és még Máriától is elvették a nemiséget a szűznemzéssel.
A "sámánhitben" elsőre nehezen érthető, hogy úgy vagy Isten része, hogy nem vagy Isten maga. Önálló akarattal bírsz, Isten célja veled a saját nemesedése, a részek összességéből adódó egész. Mint egy nemzet, ahol az önálló egyének egységes egészként is működnek. Van nemesebb nemzet és van hitványabb, ezt a nemzet részei egésze szabja meg. Valahogy így érti a sámánizmus Istent, mert más mint én, de én is része vagyok. Ez elég bajos heteroteizmus-autoteizmus párossal magyarázni. Ez a vers az Igéről szól, az egy Istenről.