Ne keverjük egy ember magánéletét a munkájával.
A te lelkedben legalább húsz ember humanizmusa kapott helyet. Csak hát, én nem vagyok ilyen megbocsájtó, mivel, akadnak munkakörök, ahol a feddhetetlen erkölcs is alkalmassági kellék.
Egy EP képviselő esetében ez különösen igaz, pláne, ha még jogász is az illető. Még inkább, ha már arra vette a bátorságot, hogy egy ország alkotmányát írja meg. Szájerrel nem az a gond, hogy buzi, az sem, hogy eljár melegeknek rendezett orgiákra és húsz másik férfi előtt szopja a huszonegyediket, hanem az, hogy emellett a kormányzó párt alapító tagja, annak prominense, ráadásul EP képviselő és jogász. Még csak elnézést sem kért ez az ocsmány féreg azoktól, akiket így lejáratott.
Úgy tudom, 2/3-os többséggel lehet. Ha nem lehetne, akkor még most is az Aranybulla lenne érvényben, már feltéve, hogy legitimnek tartjuk annak 1222-ben való létrejöttét. Mert akkor sem lehetett ezek szerint.
Hát rosszul tudod, mert kétharmaddal sem lehet*.
Egyébként, az aranybulla a kor viszonyai között legitimitással bírt. Akkoriban a pórnépnek nem voltak jogai, csak az egyháznak, a nemességnek és a királynak. Nos, az egyház, a nemesség és a király egyetértésével született meg az aranybulla. Tehát azok egybehangzó akaratát testesítette meg, akikről szólt.
Ma ez nincs így. Csak valamivel több mint száz, a plakátokról szépen mosolygó, néphülyítésben komoly jártasságot szerzett, túlfizetett patkány próbálja meg a saját - vagy inkább orbán - játékterét jogellenesen kibővíteni. A parlamentereknek ugyanis az alkotmányozás nem joguk.
Alkotmányozni úgy kell, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést kell tartani, ott megbeszélni, kimunkálni, elfogadtatni a dolog forgatókönyvét. Kiszerkeszteni az alkotmány próbaszövegét, azt publikálni minden elképzelhető helyen. Vitafórumokat kell tartani minden cikkelyről, ütköztetni a véleményeket, meghallgatni az érdekeket pro és kontra, majd a véglegesült, nyilván többszörösen korrigált norma-szöveget az arra jogosultságot szerzettekkel megszavaztatni. Mindezt párt-politikai érdekektől teljesen mentes közegben.
Nem lehetetlen az alkotmányozás, csak nem úgy, hogy kb. százhúsz-százharminc ingyenélő, zömében lejáratódott, korrupt politikus rendelésre -igen- gombot nyomogat egy, három kábszeres, senkiházi buzi által megszövegezett valamire, mert attól fél, hogy a legkorruptabb gyökér /orbán/ a hatalmával visszaélve, kiteszi a szűrét a parlamentből.
Eleve, a kétharmad az negyvenhét százalékból extrapolálódott. Vicces kis műsor lenne, az, ahol az egyszeri kisebbség ugatja le a többséget, ráadásul, sok évtizedre szólóan.
Az alkotmány efelett nem tolvaj cigányok kivánságműsora, amibe bármikor, bármi hülyeséget - pl. az anya nő, az apa férfi - bele lehet foglalni egyéni tetszés, vagy pillanatnyi pártérdek szerint.
Ide kivánkozik a szolárium-barna varga judit igazságügyminiszter - aki biztos nem cigány, de akár tévedhetek is - mondata:
„Magyarország Alaptörvénye élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.
A két tákolmányozó kócsag, mégis, kinek a rudazatából szopogatta ki a NEMZET AKARATÁT?
Az, hogy vannak egyéni peres ügyeid, nem tartozik ide. A bíróság eldönti, kinek van igaza és ennyi.
Hát nem ennyi, mert a jogalkotással - értsd, átgondolatlanul, bénán, dilettáns módon meghozott jogszabállyal - okozott kárt TE téríted meg, plusz ÉN és még sokan mások. Arról nem is beszélve, hogy a jogforrások az életünk minden területére kihatnak, így azok silánysága sokszor húsbavágóbb lehet annál is, hogy esetenként mások jogait sértik és ezt az adófizetők pénze bánja.
****************************************
* Jon Elster szerint a legtisztább és legegyértelműbb eset az alkotmányozó nemzetgyűlés.
"Ebben az esetben az alkotmányozó gyűlés mandátuma kifejezetten és kizárólag egy új alkotmány megírására szól úgy, hogy mindeközben a képviselők mandátuma időben is korlátozott: amint elkészült az alkotmány az alkotmányozó nemzetgyűlés feloszlatja magát.
Az alkotmányozó nemzetgyűlések mellett kétségkívül erős, normatív érvek szólnak: mivel az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjai nem lesznek tagjai az új alkotmány elfogadása után megválasztott törvényhozói testületnek.
Ráadásul Elster azt is állítja, hogy az alkotmányozó gyűlések révén elfogadott alkotmányoknak nagyobb a legitimitásuk, mivel – ellentétben a nem kifejezetten alkotmányozás céljából egybehívott gyűlésekkel – fel sem merül annak a kérdése, hogy vajon van-e mandátuma egy teljesen új alkotmány megírására a testületnek.
Elster szerint a lehető legnagyobb mértékben proporcionálisan választott testületnek kell lennie ahhoz, hogy a társadalom legszélesebb rétegei legyenek képviselve, és hogy az alkotmányozó atyák széles konszenzusán alapuljon az új alkotmány.
A legeklatánsabb példája az ilyen alkotmányozó testületeknek az 1945-ben megválasztott francia parlament: 1945-ben ugyanis a parlamenti választásokkal egy időben azt is megkérdezték a választópolgároktól, hogy akarják-e a megválasztott parlamentet egyben alkotmányozó gyűlésnek is tekinteni?
Ebben az esetben valóban teljesen egyértelmű, hogy egy törvényhozó hatalmat választottak, ám a választópolgárok egyúttal explicite felruházták ezt a testületet egy új alkotmány megírásával is."