( lcsaszar | 2021. 12. 11., szo – 17:33 )

Igen, egy jó kazettás magnó (deck) is nagyon dögösen tud szólni.... amíg az ember meg nem hallgatja ugyanazt a felvételt egy szalagos (orsós) magnón. Akkor lelombozódik, hogy milyen szűrt, dinamikátlan, élettelen is az, amit korábban jónak hallott.

Ezekkel a magnókkal (és tulajdonképpen a streamelt zenével is) az a bajom, hogy másodlagos források. Azaz kell egy elsődleges forrás, amiről felvesz az ember, vagy valahol valaki egy elsődleges forrást használva kistreameli nekünk a zenét. Otthoni elsődleges forrás a megvásárolt (Artisjus címkével ellátott) hanghordozó. Ha ezt magnóra vesszük, nyilván romlik a minősége. De ha már megvan lemezen/CD-n, minek vegyem át magnóra? Két magyarázatot tudok elképzelni: kölcsönkért lemez, vagy kazettára veszem, hogy Walkmanen/autóban le tudjam játszani. Kb. 2000-től ez utóbbinak már nincs jelentősége.

Lehet forrás még egy FM rádió, ami ma már szintén nem megy. Régen komplett albumokat (gyengébbek kedvéért bakelit lemezeket) fel lehetett venni rádióról úgy, hogy nem dumáltak bele, nem keverték le a számok végét, és nem szakították meg reklámok. Persze ma amikor már minden hozzáférhető a neten, ez nincs többé. A netről streamelt zene vajon honnan jön? Általában egy CD-játszóból, amiből HDD-re kerül, aztán mindenféle átalakító-feldolgozó áramkörön keresztül, és aztán a végén ott van a saját visszaalakító cókmókod. Hallottam már nagyon jót is, de azért lássuk be, ez nem másodlagos, de sokadlagos forrás a sok átalakítás, tömörítés, pszichoakusztikai manipulálás miatt.

Én ha tehetem, elsődleges forrást hallgatok. Volt már olyan, hogy hallottam a YouTube-on valamit, és annyira megtetszett, hogy megvettem CD-n. Vettem már filmzenét is egy film megnézése után. (De régen olyan is volt, hogy valami egy élő koncerten annyira megtetszett, hogy megvettem LP-n – ennek most szomorú aktualitása van).