Amikről írsz azok a "modern" vallások, amik kizárólagosságot hirdetnek és valóban "nem engedik" a gondolkodást. Ha szigorúan (tudományosan) értelmezzük a buddhizmus nem is vallás, hanem filozófiai irányzat, a sámánhitek pedig hiedelmek és nem vallások. Ha így vesszük akkor igazad van.
A sámánhitek a legkevésbé vizsgálhatóak tudományosan a koruk miatt, de egy nagyon furcsa tulajdonságuk van, hogy a sámánizmus 10e-100e (nem tudjuk) évig világvallás volt. Kísértetiesen hasonló rituálék, értelmezések és magyarázatok jelennek meg bennük, amik nehezen magyarázhatóak a véletlennel, bár a modern tudomány simán megold így egy rakás problémát, például az evolúciót.
A sámánhitek nem fenyegettek, nem voltak szigorú tiltásaik. Igen érdekes, hogy a nemzetség vezetőé volt a "fizikai" irányítás, a sámáné pedig a "szellemi" egy közösségben. Ennek ellenére a sámán hivatás nem volt kívánatos, önként nem annyira kívánkozott senki sámánnak, az anyák megpróbálták elrejteni a gyereküket ha valamilyen sámán "jel" volt rajta. Nagyon nehéz élete volt egy sámánnak, az tényleg szolgálat volt és nem napfényben sütkérező gazdagság. Annyira más volt az élet és az észjárásuk, hogy ha vizsgálni akarjuk, ki kell kapcsolni minden beidegződött, belénk vert princípiumot, mert nem alkalmazhatóak arra a világra. Erre sajnos kevesen képesek, marad a kötekedés és a gúny.
A buddhizmus alapgondolati a sámánhitben gyökereznek, a Böön konkréten ki is mondja ezt. A régi hitek annyira befogadó és tapasztalati vallások voltak, hogy például a Büün ötféle különböző teremtés "elméletet" is ismer. Ez a mai fejjel eléggé nehezen feldolgozható, de régen nem akadtak fent azon, hogy valaminek többféle magyarázata is lehet. Ha lehet akkor miért ne, nem mentek ölre azért, hogy kié a szent igaz út, mert ilyen nem létezett.
A lényeg a tapasztalatban volt, ezért is nevezik tapasztalati vallásnak az ilyeneket. Ennek a lényege tömören az, ha valamilyen állítást nem tapasztalsz meg magadon akkor ne fogadd el, hinni egyáltalán nem kell benne. Az vagy nem a te utad, vagy még nem értél oda az úton. Nincs kényszer, totális abszolút szabadság van, minden ember más és ezt tiszteletben tartja.
Azt írod, be lehet hazudni a "megvilágosodást". Ezt igaz, csak éppen egy igazi buddhista leszarja, hogy te mit hiszel el és mit nem, ő a saját tapasztatiról beszél. Mesélhetnék neked, testen kívüli élményről, érzelem kontrollról, meg gondolat nélküli állapotról, amiket tapasztalok, de te azzal nem leszel előrébb egy tapodtat sem. A saját utad magadnak kell járnod,
"Ne higgy, győződj meg!"
Itt sem igazán sikerült ezt a többségnek megérteni, meggyőzni egy ilyen hit nem akar. A győződj meg a te dolgot, nem másé. Segíteni tud, mondjuk olyannal, hogy megfigyelted már magadon azt, hogy van olyan gondolat ami bánt, vagy zavar? Olyankor ki gondol és kit zavar? Elmélkedj rajta. Ketté lehet választani, ki az a úr? Lehet kontrollálni? A válasz az, hogy igen. De nem hittel, hanem gyakorlással! Szellemi gyakorlatok végzésével. Ebben már lehet segítséget kapni, mint egy sportolónál az edző, de az edző nem fog helyetted futni.