A kérdés arra vonatkozott, hogy engedem-e belépni a telefonomra. Nem pedig arra, hogy információbiztonság tekintetében egy egysejtű szintjén állok-e vagy sem.
A szavazást indító cikkek is abból a hibás alapszituációból indulnak ki, hogy a felhasználó a teljes kommunikációját, digitális létét egy biztonsági szinten, egy eszközön éli. Ez talán még működik egy köztisztasági munkatárs esetében, de már egy komolyabb szellemi munkatárs esetében is élhetetlen. És ami sokkal elgondolkodtatóbb, hogy a megkérdezett generáció milyen szinten felelőtlen, érzelmileg és szellemileg nyomorék, ha a másik ember digitális életéhez hozzáférést követel.