No, ezért emlegettem szakirodalmat, meg Hertz-féle felszültséget. Tudod, éppen gépészmérnök vagyok és jövőre lesz 40 éves a diplomám. Ennek ellenére soha nem dolgoztam ebben a szakmában, viszont sokkal jobb szöveget tudok kitalálni a hablaty helyett. :-D Ugyan a siklócsapágy is kopik, mégsem hívják forgácsolásnak. A lemez nem "kemény anyagból" van. stb.
A forgácsoláshoz fajlagosan sokkal nagyobb erő és kisebb sugár (vékonyabb él) kell, mint a lemez lejátszásához. Ha nem így lenne, akkor pontosan egyszer sem lehetne lejátszani. Ahhoz, hogy a tű a barázdában maradjon, kiszámítható az elégséges erő, amit még kb. áfával ;) megnövelnek. Természetesen ez az erő függ a súrlódástól, vagyis a tű és a lemez anyagától, a maximális amplitúdótól, sebességtől és a tű alakjától. A példa kedvéért zárjuk ki a poros, apró éles kvarc szemcsékkel szennyezett lemezt! Ebben az esetben előfordulhat, hogy a tű "belevasalja" a szemcséket a barázdába és kész a smirgli. Ami jól koptatja a tűt és az a barázdát tényleg forgácsolhatja. Ebből következik, hogy a való világban a lemezek talán tényleg gyorsan kopnak! Tisztán tartott lemez és megfelelő időközönként cserélt tű esetén ez a kopás csökken. (A tű élettartamát megadja a gyártó.) A "tapasztalatok szerint" így többszázszor lejátszható egy lemez. De ez még mindig nem tudomány.
Azért említettem quadro lemezeket, mert ott létezik olyan moduláció, ami a 14 kHz-es hanglemezhez képest 45 kHz-ig terjedő modulációval készül. Ennek a lejátszására használnak Shibata (és az összes rokonai ;)) tűket. Ezeknél a mirobarázdás és a mikrobarázdás sztereó félgömb végű tűkhöz képest nem pontszerűen, hanem egy vonal mentén érintkezik a tű. Ha nem csökkentenék ilyen mértékben a barázdára ható nyomást, akkor a diszkrét quadro lemezek is kb. egyszer sem lennének lejátszhatók.
Ha már sikerült ennyire csökkenteni a barázda terhelését, akkor a fenti tapasztalatokhoz képest legalább 2-3x nőhet a lejátszások száma egy gondosan beállított quadro-képes tűvel!
És még nincs vége. A lemez anyaga sem sima, ez az alapzaj is surlódást jelent a tűnek. Mint a siklócsapágynál, itt is csökkenthető kenéssel és hűtéssel a kopás. Egy nagyon régi - Shure által tapasztalt - jelenség döbbentette meg az embereket: A tű élettartamának megfelelő üzemidő után nem találtak kopást a tűn, a barázda csak polírozta! Úgy látszik, csak számít valamit a kenés. (Jómagam a folyadékos lejátszás híve vagyok, de van aki a grafitszálas kefére esküszik. Az is egy kenőanyag.)
Nagyon érdekes lemez kezdést lehet hallani pl. - ha jól emléxem - Lehotka SLPX 1238 lemezen: Ráteszed a tűt és hallod a lemez alapzaját, majd a szalag zaját, majd az orgonát működtető levegő zaját és megszólal a zene. Igaz, egy recsegő lemezen a kezdeti zaj után már csak a zene szólal meg. ;)
Tehát igen, van kopás, a körülmények nem ideálisak, de gyakran jóval több az élettartam, mint az ember gondolná. A "tudományos" mérésnél arra gondoltam, hogy hátha létezik olyan cikk, ahol ellenőrzött körülmények között lejátszottak pl. egy mérőlemezt. Ebből kiderülne, hogy milyen lejátszóval, hány lejátszás után, mondjuk csökkentek a magas hangok és nött a zaj ill. a torzítás. A többi csak duma.