Mivel magyarázza a mahájána buddhista nézet, hogy jelenleg olyan a lét, amilyen (miért van benne szenvedés)?
Röviden kb. a dualista gondolkodás megjelenésével (mármint ontológiailag dualista, amint az egyből kettő lesz és megjelenik a jó-nem jó dualitása, létrejön a szenvedés is)
Úgy gondolja-e, hogy a legvégső cél elérése -- azaz minden érző lény megszabadítása -- egy kipipálható folyamat
Igen.
vagy további teendők is lesznek az elért jólét/jónemlét fenntartásához (különben visszatér a szenvedés)?
Szenvedés addig van, amíg szamszára.
Vagy itt is érvényes a vaskor/aranykor ciklusa?
Jelenleg kifejezetten egy leszálló korban vagyunk, és lesznek korok, amikor nem lesz hozzáférhető a dharma.
Végül: van-e különbség aközött, hogy (a) minden érző lény megszabadult, (b) mivel én még/már nem létezem/nem szenvedek, ezért semmi közöm más érző lényekhez, tehát az én nemlétezésem/nemszenvedésem elérte, hogy ne legyen létezés (számomra) egyáltalán?
Persze, hogy van. Az (a) pontod kb a mahájána és a bódhisszattva ideál célja, a (b) pedig a hinajánáé, ahol az egyén "ellobanása", nirvánába jutása a cél.
Mennyire szolipszista a mahájána filozófia?
A mahájánán belül is sokféle filozófiai irányzat létezik, ezek közül vannak olyanok, amelyek közelebb állnak az európai gondolkodásban szolipzimusnak nevezett irányzathoz, és vannak olyanok, amelyek távolabb. Egyértelműen nem lehet megfeleltetni őket egymásnak.