Nem akarom eltéríteni a témát, így nyugodtan ignorálható a kérdésem, de kíváncsi vagyok. Mivel magyarázza a mahájána buddhista nézet, hogy jelenleg olyan a lét, amilyen (miért van benne szenvedés)? Úgy gondolja-e, hogy a legvégső cél elérése -- azaz minden érző lény megszabadítása -- egy kipipálható folyamat, vagy további teendők is lesznek az elért jólét/jónemlét fenntartásához (különben visszatér a szenvedés)? Vagy itt is érvényes a vaskor/aranykor ciklusa? Végül: van-e különbség aközött, hogy (a) minden érző lény megszabadult, (b) mivel én még/már nem létezem/nem szenvedek, ezért semmi közöm más érző lényekhez, tehát az én nemlétezésem/nemszenvedésem elérte, hogy ne legyen létezés (számomra) egyáltalán? Mennyire szolipszista a mahájána filozófia?