Hülyeség az egész. Ez a fajta családon belüli "security" nem létezett eddig, és elég nagy baj, ha az ezzel kapcsolatos bizalom alapja az, hogy "nem tudja a kódot, ezért nem tud belépni", mintsem az, hogy "tudja a kódot de mégsem lép be".
A kódot azért kell tudni, mert előállhat olyan vészhelyzet, amikor csak ott van meg valamilyen fontos információ, e-mail, telefonszám, akármi. Ahogy régen egymás hatéridőnaplóját, jegyzetfüzetét, vagy bármilyen "adathordozóját" sem olvasgattuk el titokban, úgy egymás telefonjában sem akarunk turkálni (szintén titokban), függetlenül attól hogy van e kódunk vagy nincs.
Ugyannakor a "mai fiatalság" elég tág fogalom. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy két hete tinderen vagy buliban kerekedett kapcsolatról beszélünk, vagy egy gyerekes családról. Mindkét példa szólhat fiatalokról. Nyilván van az a szint, ami után kódok megosztása megtörténik/megtörténhet, és hát ez nem az első dugás után szokott lenni, azért ehhez kell némi közös múlt. Ha olyan fiatalok verik a palávert akiknél ez nincs meg, akkor nem tudok velük egyetérteni, igenis 20 évesen az aktuális e havi csajomnak ne legyen meg a mobilom kódja.