( nagyjoco | 2021. 11. 30., k – 11:38 )

Világlátásomat sok országban történő utazásaim, három kontinensre kiterjedő ismeretségi köröm, na meg persze a filozófiai, történelmi, gazdaságföldrajzi, geostratégiai, diplomáciai, szépirodalmi, etimológiai, szociológiai olvásmányaim formálták. 

Így aztán tisztában vagyok vele, hogy a letérdeplés mindenütt a világon behódolást jelent, a állni pedig tiszteletet. Emelett nem keverek össze szimbolikus tereket,  tehát tudom, mi a különbség egy szakrális hely - a templom - és egy tömegszórakoztatásra emelt modern circus között. Természetes mivel kultúrált polgár vagyok, ha önszántamból elmegyek egy templomba, követem az ottani szokásokat, a rászarás az inkább a baloldali, vallásgyűlölő prolikat jellemzi, akik mindenütt úgy akarnak viselkedni, mintha kocsmában lennének.

Fáj , nem fáj: magyarként: 

1. Semmi közöm a kolonizáláshoz, nem fogok letérdelni sem négerek, sem politikusok, sem istenek előtt. Ha valaki erre akarna kötelezni, a szemébe röhögnék.

2. A munkaerőhiány enyhítésére tett lépések élesen elkülönülnek a milliós számban ránk zúdóló dolgozni, beilleszkedni nem akaró tömegektől.  A határon túli magyarokat migránsozni pedig egyszerűen aljasság. 

3. Az új német kormány Németorsázgot már nem nemzetállamként, hanem bevándorlóországként határozza meg. Ha nem tudod értelmezni, ez mit jelent, az nem az én problémám.