De sok itten az elméleti közgazdász... Azért kiváncsi lennék, hogy a kiskorúak transzjogaiért küzdő helybéli aktivisták közül hányan vagytok magatok is szülők? Láttatok már mondjuk egy 3-4 éves gyereket testközelből? A lányom, mikor 2-2,5 éves volt, nagyon szeretett egy kiskutyás mesét. Hetekig azt játszotta, hogy kiskutya, négykézláb rohangált a dolgokért, és - ahogy a mesében látta - szájával vette fel a földről a dolgokat és ugató hanggal jött oda hozzánk. Aztán kigyógyult belőle. De nem kezdtem leszervezni, hogy hormon kezelést kapjon, meg varrjanak rá hátulra egy bolyhos kis farkincát, és a fülét se szabattuk át, hogy kutyásabb legyen. Személy szerint tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy a 'transznemű' gyerekek témakörben végzett érzékenyítéssel nem azon a százezerből talán egy gyereken segítünk, akinek ezzel kapcsolatos problémája van, hanem kellően komoly károkat okozunk a maradék 99.999 gyerek egy jelentős (=mikroszkóp nélkül is jól látható) hányadában, akiknek amúgy minden a helyén lenne ahhoz, hogy tökéletes normális, egészséges módon cseperedjenek fel (nem megkérdőjelezve pl. önnön nemiségüket). A gyerek befolyásolható, alakítható jelenség amit a természet is úgy alakított ki, hogy a szülők (és ne pl ngo-k) nevelhessék. Bármennyire is fáj ez bizonyos gondolati iskolához tartozóknak.
Aki szerint ez hülyeség, nézze meg ezt a két cikket: 2018 és 2021. Szerintem jól látható módon kezd beérni az amerikai társadalomban szabadjára eresztett elmebaj, és nem hinném, hogy már a végén járunk.
(Ha meg félreértettem volna a kérdést, akkor elnézést).