De messze nem igaz hogy 30-60eFt lenne a minimálbér (hacsak nem lenne jobb az árfolyam) mivel azért régiósan profitáltunk volna a fejlődésből. Mint ahogy az sem, hogy a multi hozott volna kizárólag kultúrát. Hozott sok mindent, némelyik nagyon értékes, némelyikre simán mondtam volna "kösz de nem"-et.
Azt az állapotot kell megnézni, alapul venni, ami 1989-ben volt.
Ekkor létezett egy magyar ipar, ami már akkor sem volt versenyképes, nem akarom külön-külön a sárba alázni az iparágak mindegyikét, aki élt már akkor, legalább gyermekként, annak vannak emlékei a borzalmas minőségű termékekről, legyen szó ruháról, cipőről, műszaki cikkről.
Nem véletlen, hogy akkoriban a Shopping City Süd-öt /ergo, a nyugatot/ ostromolták a magyarok, és nem a moszkvai GUM áruházat.
Az élelmiszer, az legalább jó volt. Csak a kenyér nem.
Az emberek nem csak gázos cuccokat terveztek, de a gyártás is döcögősen ment, mert a legtöbben nem igazán feszítették meg magukat a munka frontján.
Ami megfelelő volt, az a mezőgazdaság, köszönhetően a TSZ-esítésnek, ami rentábilissá tette a gépek üzemeltetését, a kézi munkaerő felhasználását és a nagyüzemi állattartást.
Ehhez kapcsolódot egy viszonylag soványka feldolgozóipar, ami el kell ismerni, elég jól prosperált.
Az országnak nyersanyaga nincs, olajkincsei nincsenek, a gáz is marha kevés. Korábbi piacainkat sikeresen elvesztettük. Az orosz területeket is duzzogva hagytuk magunk mögött a nagy löttyös indulatban, ami megszállt bennünket akkoriban.
Miből lett volna itt bármi, ami a megélhetést a maihoz hasonló színvonalon biztosította volna, ha nem jön a nyugati piskóta jóska, sok pénzzel, know-how-val, logisztikával, korszerű ipari és egyéb technológiával a zsebében?
Az is tarkítja az életszínvolnalat, hogy a melós mivel végzi a munkáját. Nem mindegy, hogy egy lepukkant barkas-t, AVIA-t vagy egy Mercedes kistehert vezet.
A kommancsok is azért dobták be a törülközőt, mert tudták előre, hogy gazdaságilag megbukott a szoci rendszer. Nem voltak képesek a munkásokat sztahanov üzemmódban működtetni éveken át, a végén meg már jószerivel sehogy. Mi volt itt?
Öt év várakozás egy lompos, minden eresztékében szar, 50 éves technológiát magába foglaló zsigulira?
Ma már legalább ott tartunk, hogy a japán suzuki a ciki kategóriája és nem a trabant vagy a zaporozsec.
A gazdaság úgy ahogy volt, szanálásra éretté vált. A termelőeszközök alkalmatlanná váltak arra, hogy velük piacképes produktumot állítsanak elő.
Az EU nyilván elrekesztett volna bennünket, de nem is igen várhattuk volna el, hogy egy verseny alapú piacon érvényesüljünk. Mivel? Ugye?
Kialakult volna egy belterjes kereskedelem, felvirágzott volna az árucsere forgalom. Beköszöntött volna az albániára oly jellemző, fékezett habzású nyomor. A nyugati áru még jobban felértékelődött volna és ma a németek által levedlett, avitt számítógépeken interneteznénk, sok esetben analóg modemek segítségével, valami roppant visszafogott sávszélességen.
A versenyképeségnek aláverne, hogy az eszközöket, amivel termelnek, nyugati árszínvonalon kellene megvásárolni. Ahogy a szállító, feldolgozó gépeket is. Vagy jobb lenne 22-25 literes fogyasztású ZIL-ekkel elégetni a képződő sovány kis hasznot?
Ma úgy épülnek utak, hogy a kutya oda nem figyel, pedig az átkosban ez a mérvű fejlődés lehetetlen lett volna. Egyéb infrastruktúra szintén. Telefon? Ohh..
Az úthálózataink mára a 25 évvel ezelőtti románia állapotait tükröznék.
Egészségügy?
Lenne vagy tizenhárom darab CT-je az egész országnak.
Ebből hat üzemképtelen.
Nyugdíj?
Milyen nyugdíj????
Lapozzunk.
Lenne itt minden, csak jólét nem.