( Summer6529 | 2021. 10. 28., cs – 20:42 )

Szerkesztve: 2021. 10. 28., cs – 20:46

"Előjött az IMF egy olyan számmal, hogy Varga Mihályék álla le fog esni"

v.ö.:

 

Orbán szerencséje igazán 2010 után vált nyilvánvalóvá. A 2008-as válságot elkerülte, kormányzása a modernkori történelem leghosszabb ideig tartó világgazdasági konjunktúrájának idejére esett, amikor soha nem tapasztalt pénzbőség volt. Mivel minden ország növekedett, a racionális érvek szerint Orbán tevékenységét a többi hasonló helyzetben lévő országgal összevetve lehetne értékelni. Ha így teszünk, nem is mutat olyan szépen a kép. Ez volt ugyanis az EU keleti országainak történelmi lehetősége, hogy gyorsabb felzárkózási ütemre kapcsoljanak. Voltak, akik éltek vele, míg mások sodródtak a fellendülés árjával, ami természetesen belülről sikernek tűnt. Matolcsy György meglehetősen sokat írt erről az elmúlt időben, Észtországot és Romániát hozva fel példaként, ahol ez idő alatt a magyar növekedést jócskán lehagyták.

A fájóbb példa a román siker. 2010 után az Eurostat adatai alapján a román gazdaság bővülése euróban mérve (+35%) jelentősen felülmúlta a magyart (+24%). Vásárlóerő-paritáson már beértek bennünket. Matolcsy legutóbbi cikkében kiemelte, hogy a románok kétszer gyorsabban növekedtek nálunk. A román példa három dologra világít rá. Egyrészt Orbán politikai tehetségére. Ott ugyanis ebből egyetlen kormány sem tudott profitálni. Kormányváltások sora jellemezte a magyarnál jóval sikeresebb időszakukat. Másrészt ezt annak bizonyítékának tekinthetjük, hogy az erős kormány nem feltétele a növekedésnek. Harmadszor pedig a román sikert az amerikaiakkal való szoros kapcsolatuknak tulajdonítják, ami végül is arra világít rá, hogy nem feltétlenül a konfrontáció a siker útja. Ennek ellenére Orbán mégis elérte, hogy az itteni, kisebb növekedést ne a világ általános tendenciájának, hanem kizárólag neki és szuverenitásunknak tulajdonítsuk. Vagyis ő az, aki elhozta a magyar feltámadást.

 

https://www.valaszonline.hu/2021/10/28/fidesz-valasztas-marki-zay-2022-…

 

elég jó cikk, sajnos nagyon szépen leírja az Orbán rendszer lényegét:

 

A nyugati vagy szingapúri út helyett Orbán Viktor a peronit választotta. Ennek legkecsegtetőbb aspektusa számára, hogy a nagyhatalmak ellen lázadó politikust a populista kultúrájú országokban történelmi léptékű hősi mítosz övezi. Nem lényeges, hogy sikeres vagy összeomló országot hagy hátra, a vezető mindenképpen hőssé válik. Peron a mai napig ilyen, annak ellenére, hogy óriási szerepe volt abban, hogy Argentína utat tévesztett. Hasonló a helyzet a harmincas évek végén kormányzó mexikói Lázaro Cárdenas esetében, de Chávez is hős, habár országa mára romokban hever.

[...]

Sokan gondolják, hogy Orbán ideológiája eredeti és unortodox, esetleg putyini. A valóságban azonban jól ismert latin-amerikai sablonok jelenre és az unióra aktualizált változta csupán

[...]

Orbán ezzel szemben tisztán valósítja meg a latin-amerikai modellt, az elnyomott ország lázadását, aminek örve alatt létrehozza saját feudális jellegű impériumát. Ennek főbb elemei: karizmatikus, bátornak látszó vezető, aki harcol a világrend ellen. Hit, hogy az állam (vagyis a vezető) minden önszerveződésnél jobban tud irányítani. A külvilág háttérhatalmainak hibáztatása. A gazdaság meghatározó részeinek hazai kézbe vétele, valójában egy szűk, privilegizált réteghez történő átjátszása. Az állami földek hazai termelőkhöz juttatásának lózungja, amely feudális jellegű agrármodellt hoz létre, néhány nagy, kormányhű latifundiummal és nem hatékony termeléssel. Az igazság jog fölé helyezése. (Peron a filozófiáját igazságizmusnak hívta.) A magántulajdon korlátozhatóságának megteremtése. Államosítás, versenykorlátozás a hazai cégek érdekében (valójában a lojális oligarchiarendszer érdekében). A többségi demokráciaértelmezés abszolutizálása. Az érdemalapú társadalom koncepciójának elvetése: nem a szaktudás, innováció, verseny, kockázatvállalás a siker alapja, hanem a vezetőhöz való lojalitás. A nemzet kisajátítása: a szavazók jó részének kizárása a nemzetfogalomból. Közben a nemzetegyesítésről való szónoklatok mögött valójában újra csak a kevesek Magyarországának koncepciója jelenik meg.

 

 

és itt le van írva az is, hogy hosszú távon az Orbáni út biztosítja az ország lemaradását (de nem kell aggódni, az is benne van a cikkben, hogy a populistáknak ez nem probléma, ők akkor is rá fognak szavazni :-) ):

Olyan országokban, ahol populista vezetők váltják egymást, felívelő és összeomló időszakok végeredményeként az országok valójában egyhelyben maradnak. Mint a sötét bábok királynője az Alice csodaországban: csak azért futunk, hogy egyhelyben maradjunk. A szavazók talán tényleg elhiszik, hogy valami újat talált fel Orbán, de kudarcos recepteket elevenített fel egy nagyon szerencsés történelmi helyzetben, amitől kormányzása sikeresnek tűnik.