( oattila | 2021. 10. 28., cs – 05:05 )

"Tudod, ez úgy van, hogy a lengyeleknek senki nem könyörgött, hogy legyenek EU tagok.
Ők szavaztak, teljesítették a feltételeket és aláírták a belépési nyilatkozatot, majd ratifikálták a lisszaboni szerződést."

 

Úgy tűnik nem pont erről van szó. Bizonyos területek valóban EU-s hatáskörbe kerültek, de nem mindegyik. Ami maradt nemzeti hatáskörben ott viszont nem élvez elsőbbséget az EU döntései a lengyelek szerint.

Az alábbi cikk szerint pl. az igazságügy tekintetében nem történt hatáskör átruházás, mert ez nem szerepel az uniós alapszerződésben:

 

Index - Lengyelország az EU-nak: a zsarolás nem helyes út

"A döntésre reagálva a lengyel kormányszóvivő kiemelte, hogy az igazságügy szervezése az uniós tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A fegyelmi kamarát illető változásokat a kormány képviselői is szükségesnek nevezték, viszont a Varsóval szemben alkalmazott „büntetés és zsarolás nem a helyes út” − mondta a szóvivő.

A varsói taláros testület október elején kimondta: a nemzeti alkotmány elsőbbséget élvez az uniós joggal szemben azokon a területeken, amelyeken az utóbbinak nincs kizárólagos hatásköre, és az EU-ra átruházott hatáskörök csak az alaptörvénynél alacsonyabb jogszabályokra vonatkoznak. Az igazságügy pedig nem tartozik az uniós alapszerződésekben felsorolt olyan területek közé, amelyekre a hatáskörök átruházása vonatkozik."

 

Nekem az az érzésem, hogy valami olyanról van szó, mikor az ember elmegy dolgozni egy céghez és a cég bele akar szólni abba, hogy munkaidőn kívül mit szabad és mit nem csinálni a munkavállalónak. Nyilván senki fejéhez nem fogtak pisztolyt, amikor munkaszerződést kötöttek és emberünk el kezdett dolgozni. Az is nyilvánvaló, hogy munkaidő alatt azt kell csinálni amit a munkáltató feladatként megad. Az viszont már vita tárgya lehet, hogy munkaidőn kívüli tevékenységbe milyen mértékben szólhat bele a munkaadó.