Ebbők következik, hogy mi is van illesztve mihez? :-D
Ne is próbálkozz, mert egy hangfrekvenciás végfok mindig feszültséggenerátoros, azaz semilyen teljesítményillesztésről nem beszélhetünk.
Ami megzavarhat, az pl. a kimenő trafó, ami "impedanciát illeszt". De nem teljesítményt.
Mindössze arról van szó, hogy az alkalmazott valós aktív elemek üzemi paraméterei limitáltak, a hangszórók impedanciája meg általában alacsony.
De még trafó sem kell a jelenség megfigyeléséhez.
Van egy SUA 707 erősítőm:
- DF: 60 (8 ohm), 30 (4 ohm) -> a kimenő ellenállás 4/30 << terhelés
- teljesítmény: 50W (8 ohm), 70W (4 ohm)
A maximális szinuszos kimenő feszültség (8 ohm) 20V, ami 100W teljesítményt adna le 4 ohm esetén.
A maximális szinuszos kimenő áram (4 ohm) 4,2A, ami 140W teljesítményt adna le 8 ohm esetén.
De egyiket sem adja le, mert az első esetben a táp és végfok maximális feszültsége, míg a másodikban ugyanezeknek a maximális árama korlátozza a kimenő teljesítményt.
Számoljuk ki 6 ohmos hangszóróra! Az egyikből 47W, a másikból 66,7W jön ki. A DF-ból nem következik ekkora eltérés, tehát valószínűleg az aktív elemek és a tápegység okozta a zűrzavart. A csúsztatás csak annyi, hogy ezek a teljesítmények adott torzításhoz tartoznak, de a tozítás is része az erősítő munkapontjának.
Az limitált képességű végfokot illesztheted egy 1:2 áttételű trafóval 16 ohmos hangszóróhoz, amikor a DF 16/120 lesz, vagyis a meghajtás továbbra is feszültséggenerátoros, azaz teljesítményillesztésről szó sincs.