Engem egyszer egy amalgám töméshez érő alpakka villa rázott meg, valami ecetes főzeléket ettem. A tömés nem szólt, én annál inkább...
Egyébként én '82 körül Lakihegyen mászkáltam, ott a 2x150kW-os adó szobájában (Solt előtt arról nyomták a Kossuthot, akkoriban meg 1341 kHz-en a Petőfit) nem lehetett lekapcsolni a világítást, mert a térerőtől vidáman világítottak tovább a fénycsövek. A csatolóházban nem voltam kint üzem alatt, de mondták, hogy meglazult amalgámtömés a tekercs közelében simán mozog annyit, hogy a csonton át hallod az adást. Miután fémoxidos egyenirányító létezik (cuprox, ha valakinek mond valamit, még a csöves diódák előtti időből), simán létrejön annyi teljesítmény egy ilyen helyen, ami egy laza fogtömést megmozgat.
Sok érdekes dolgot lehet ilyen helyen látni, pl. kapcsoló üzemű tápegységet, aminek a vezérelt egyenirányítójára 3x10kV érkezik az erőműből, az egyenirányító csövek kb. 5 l-es uborkásüveg méretűek, és kékeslila villámok csapkodnak bennük.