( t-bee | 2006. 11. 04., szo – 17:47 )

Az elektroncső karakterisztikája lineáris, ezért is sokkal "zajtalanabb" eszköz mint a silicium (régebben germánium) félvezetők. A félvezetőket igyekeznek olyan munkaponton üzemeltetni, ahol a parabola kis szakasza lineárisnek tekinthető, és ennek megfelelően méretezni is az elektronikát. Ezért van az hogy az elektroncsöves erősítők jóval jobb minőségűek, a tranziens jelenségek, az intermodulációs torzitások amik a nemlineáris karakterisztikából adódnak sokkal kisebbek. Viszont költségesebb a gyártásuk, nagyobb a fogyasztásuk, a méretük stb. mint a szilicium félvezetőknek. Amúgy a áramköri zajnak a passzív elemek, és a helytelen tervezés, és illesztés, és rossz minőségű tápfeszültség, sokkal inkább az okozója mint az a pár darab aktív félvezető, ami egy erősítőben van. Valószínűleg a témaindító hozzászólónak is a elsősorban kábelezés, a nem megfelelő illesztés, a kopott csatlakozó dugó, a zajos tápegység, és utolsó sorban a rosszminőségű áramkör volt a baj okozója.

Ma már egy elektroncsöves erősítő, ára sokszorosa egy tranzisztorosénak, viszont sokkal jobbak a műszaki parméterei is. Van egy ismerősöm aki egy elektrinikai guru, és "csöves erősítőket gyárt", és elég szép kis mellékjövedelmet realizál a hobbijából...

ALR 386 SX 16 MHz, "Turbo" Button, 387 FPU, 40Mbyte Hdd (parkable) 3,5'' Disk, advenced VGA Video System