Igen, én is csináltam. Nem is egyszer. Sokszor csak azért, hogy egy bukás (mert itt a HUPon, csak csupa, csupa nyertes van, akik soha nem hoznak rossz döntéseket) után visszajussak a kiindulási szintemre. De ehhez az kellett, hogy egy bizonyos szinten legyek, ahonnan ezzel az erőfeszítéssel elérjem a következőt. De mi van azokkal akik még lejjebb vannak? Nekik is ugyanott van a lépcső, csak épp a szegénységéből kifolyólag ugyanazon ugrással nem jut ugyanolyan magasra.
Nem érted? Elmagyarázom. Van egy biztonsági őr, vagyok én, meg van egy manager. Mindhármónk megfázik, doki kiírja mindannyiónknak ugyanazt a gyógyszert. Ennek egyszeri adagja támogatással együtt legyen 4000 forint. A biztonsági őrnek ez legyen 8 óra túlóra, hogy meg tudja venni. Nekem legyen 1 óra túlóra, hogy meg tudjam venni. A manager meg csak röhög, mert a napi kiadása felett, 32000-et visz naponta haza, tehát egy óra alatt megvan a gyógyszer ára. A gond csak az, hogy a patika nem ad hitelre gyógyszert és a főnökség nem engedi, hogy betegen két óránál többet dolgozzunk túlórában. Tehát a doki megkérdezi, hogy adjon-e helyette valami olcsóbbat amit ki tudunk fizetni? A biztonsági őr kap egy gyógyszert ami adagja 500 Ft de tíz napig kell szedni, én kapok egyet aminek az adagja 1500 Ft és három alkalommal kell beszedni, a managerünk meg az eredeti gyógyszert. Mi történik?
Managerünk beveszi és aznap kettővel kevesebb csík kólát szív fel, mert csak 28000 HUF megy amegtakarításba. Elköltött összesen 4000 HUF-ot.
Én beveszem a gyógyszert, dolgozok egy órát túlórában, másnap beveszem a gyógyszert és dolgozok egy órát túlórában, harmadik nap beveszem a harmadik tablettát. Elköltöttem 4500 Ft-ot, dolgoztam két órát túlórában maradt 3500 Ft-om extrában.
Az őr beveszi a gyógyszert, lehúz 2 óra túlórát, másnap beveszi a gyógyszert, lehúz 2 óra túlórát, beveszi a gyógyszert, lehúz 1 óra túlórát,beveszi a gyógyszert, lehúz 1 óra túlórát.... így 10 napig. Összességében elköltött 5000 Ft.-ot, ledolgozott extra 10 túlórát és ott van ahonnan indult.
Ez a szocioökonómiai igazságtalanság, mikor a szegénység miatt az ember élete felárassá válik, ez az ami miatt sok ember nem tudja megugrani továbbjutáshoz a lépcsőt. És azokban az esetekben amikor az ember az extra erőfeszítésekkel sem tud nullára visszajutni, akkor kezd ketyegni a szegénység kamatlába.
Lehet záros ideig csinálni az extra erőfeszítést, mint ahogy a lyukas korsóba is lehet több vizet tölteni ha gyorsabban pumpálod a kutat. De ettől még a víz ugyanúgy ki fog folyni belőle. Ha vízhordó vagy csak úgy tudsz többet keresni, ha több vizet hordasz, de csak úgy tudod megfoltoztatni a korsódat ha eleget tudsz keresni. Tehát több vizet pumpálsz, jobban elfáradsz, többet kell enned ezért több pénzt költesz az ennivalóra, ezért nem marad pénzed a korsód foltozására és az egész kezdődik előlről. Ez a szegénység ördögi körforgása. Hogy ebből ki tudsz-e lépni az többváltozós képlet. Mennyi pénzt kapsz az extra vízért, mennyire lyukas a korsód, mennyi extra vizet tudsz pumpálni, mennyibe kerül a korsód megjavíttatása, esetleg egyszer kapsz-e valakitől egy korsót?
De menjünk egy kicsit tovább. A víz egy tésztagyárba megy, a gyár igazgatója szépen keres az eladott tésztán. Olyannyira, hogy még több tésztát kell gyártania és ehhez még több vízre van szüksége. Rajta múlik, hogy ezt miképp lépi meg:
- Kevesebbet fizet egy korsó vízért.
- Elzavarja a leglyukasabb korsóval rendelkezőket és helyette kevésbé lyukas korsósokat vesz fel.
- Csinál egy kedvezményes korsófoltozó üzletet a kút mellé.
- Ingyen adja a tésztát a vízhordóknak.
- Feljavíttatja mindenkinek a korsóját ingyen.
- Bevezetteti a vizet.
A fenti opciókat a tulajdonos vizsgálhatja tisztán pénzügyi szemszögből vagy pénzügyi és társadalmi szemszögből egyszerre is. Utóbbi esetben biztos, hogy nem lesz akkora nyeresesége, de a hosszútávon jobban járhat azzal, hogy a vízhordói fittebbek, vagy épp nem rombolják le a gyárát egy éhséglázadás keretében. Ez a gazdasági elit felelősségvállalása amiről korábban papoltam.