( Hiena | 2021. 10. 18., h – 18:44 )

Annyival kiegészíteném, hogy sajnos van az a fizetési kategória aminél kvázi képtelenség megtakarítást elérni. Van egy kiadási minimum ami alá nem tudsz, adott helyzetben kiadásban már nem lehet lejjebb menni. És ahogy Terry Pratchet is megírta ez a socioökonómiai igazságtalanság. Mikor a gazdasági helyzeted bebetonoz egy adott szintre amiből nem tudsz feljebb lépni mert az egész világ körülötted visszakényszerít oda. Pratchett ezt a bakancsokon keresztül vezeti le, de millió egy példa van és ez nem csak a legszegényebbeket érinti. Ilyen pl. nemlétező vidéki bérlakások kérdése.
És itt bejön, hogy a szegénységnek kamatlába van. Mikor, egy embernek nincs akkora megtakarítása, hogy rendes fogászati ellátást kapjon, amiből lesz egy kezeletlen sokizületi gyulladása, amitől idő előtt megnyomorodik és elveszíti a munkaképességét.
A vicces ebben, hogy mivel a cégek eldobható, maguktól újratermelődő erőforrásként tekíntenek a dolgozókra a fentiek, mindaddig megmaradnak, míg  nem látják be, hogy ebben igen komoly felelősségük van.