( zeller | 2021. 10. 17., v – 14:17 )

Én speciel örülök annak, hogy vannak, akik 25 évesen egy lakással a "tarsolyban" el tudtak indulni (mert ezt adta nekik a sors) a teljesen önálló életüket élni, és kifejezetten sokra vitték anyagilag (is). Sajnos a többség nem ilyen - és nem csak azért, mert 25 éves korára nem marad családi háttér nélkül, hanem azért is, mert keveseknek adatik meg az, hogy az önállósodáshoz a lakás, mint alap meglegyen.
Jóval túl az ötvenen azt látom, hogy nem minden a vagyon, nem minden a pénz - vagy ahogy apám szokta volt mondani, "a pénz nem boldogít, de pénz nélkül hülye az ember" - de ahhoz, hogy nyugodtan éljen, tartson fenn egy családot, ahhoz nem biztos, hogy a két minimálbéren foglalkoztatott jövedelme elégséges. Hogy ebből a körből hogyan lehet kitörni? Vidéken mondhatni szinte sehogy, legalábbis a többség számára nem nagyon van előrelépési lehetőség, mert úgy a képességei/készségei/tudása mint a munkalehetőségek korlátozottak - a földrajzi mobilitás szintén, hiszen a társadalomban elég mélyen és erősen ott van az az elv, hogy saját ingatlan kell (nem csoda, hiszen a lakásbérlés jogilag khm. eléggé ingoványos terület), nomeg egy szabolcsi házat eladva, annak az árából komolyabb munkalehetőséggel kecsegtető országrészben nem biztos, hogy elfogadható szinten lehet megoldani a lakhatást.