Bárhányszor pusztítja is el egy ország az elitjét, az újratermelődik. Ez a pénz és a javak sajátja. Ha két ember között csak pl 10% jövedelem különbség van és a "szegényebb" csak 2%-ot tud félretenni miközben a "gazdagabb" mondjuk 20% majd ezt a viselkedést öröklődik az utódokra, akkor a harmadik generációra már megint hatalmas lesz a különbség. Ha az anyagi különbség mellé szellemi is társul, akkor nem gyávaságból, hanem történelmi tapasztalatból, amennyiben veszélyben érzi életét és /vagy vagyonát elhagyhatja hazáját. Semelyik embernek nem hazája az az ország, amelyik kifosztja vagy el akarja pusztítani. Az ilyen országhoz csak egy ostoba hű. Amúgy ez tipikusan a tücsök és a hangya esete több generáción keresztül. Ahol a tücsök idővel náci vagy kommunista lesz baloldali ideákkal csekely tehetséggel és szorgalommal.
Amikor fiatal voltam rengeteg dologról lemondtam a barátaimhoz képest. Ma is ezt teszem a jövedelmemhez képest. Ennek az attitüdnek sok pénzt köszönhetek. Lemondásaimnak legyen az a jutalma, hogy cserébe újra mondjak le azok javára akik tücskök voltak? Ez így korrekt velem szemben?
Az én felelősségem azok nyomora akik sohasem gondoltak a holnapra?