( uid_16313 | 2021. 10. 13., sze – 21:09 )

Én úgy mondanám, kevés valódi célja lehet egy politikai hatalomban lévő irányzatnak a saját meggazdagodásán kívül. A világ válságban van, gazdasági és erkölcsi értelemben is. Nincs társadalom, csak annak látszó embermassza, önzéssel, butasággal, gyűlölettel, stb... stb... 
Az ország képtelen önmagát önerőből fenntartani, külföldről kap alamizsnát, munkát, kb. majdnem mindent. Azok is, akik cserébe csak köpködni tudnak.

Mit lehet itt tenni, hogy jobb legyen? De őszíntén? Visszafoglalni a Trianonnál elcsatolt területeinket? Titokban ezt IS akarjuk már lassan, holott egy baromság az egész, és a végén a Duna-Tisza köze marad majd az országunk, ha marad egyáltalán. Itt még nem nyertünk sosem semmit meg. Az összes ünnepnapunk gyászos vereség, a nőnapot leszámítva. Felejtsük már el Trianont egyszer s mindenkorra!

1848-49-ben ki akartunk lépni az akkori EU-ból, szerencsére nem sikerült. Szabadságharc? Annyira szar volt? Senki nem tudja, mert a történelem is csak nézőpont kérdése. Az 1867-es kiegyezés után láss csodát az ország olyan fejlődésen ment keresztül 1914-ig, amit azóta sem láttunk soha többet. Jah, világháború. Mindenki hitte az utolsó percig, hogy nyerhetünk. A másodiknál is. Mi ment? Demagóg agymosás. Ugyanaz, ami ma is. Államosítás, kisemmizés, Rákosi, ehhez értünk. 40 év kommunizmus, totális elhülyülés és olyan hátrány, amit sosem fogunk tudni ledolgozni. Utána privatizáció: az ország kiárusítása egy nagy garázsvásárban az egyéni meggazdagodás céljából. Azóta szobrokat állítunk az akkori bűnösöknek (is). Most meg brüsszelezés, gyurcsányozás, migránsozás, sorosozás. Ez nem politika, ez nem program. Ez gyűlölködés, ami nem vezet sehová, illetve dehogynem. Oda tud vezetni, ahová vezetett 48-ban is, 14-ben is, 39-ben és 56-ban is.

Bárki kerül hatalomra, ne legyenek illúzióink se rövid, se hosszú távon.
Kíváncsi lennék pl. arra is, hogy a támogatásokkal megtömött családok gyermekeinek hány százaléka fog felnőve végleg dobbantani itthonról? Mert dobbantani fog rengeteg, és megkérdőjeleződik az egész támogatási rendszer elméleti ideológiája is ugye, országunk jövője. Hányan dobbantottak eddig? Nincs adat, nehogy megrémüljünk. Mi lesz az egészségüggyel, mi lesz a nyugdíjjal? EU-s hitelből fizetjük a választási prémiumokat? Miközben nincs orvos. Nagyon beszopjuk ezt még, és azok, akiknek köszönhető, már rég nem lesznek köztünk, amikor még az utórengések rombolni fognak.