( BehringerZoltan | 2021. 10. 01., p – 22:49 )

Az egy respektálható igyekezet, ha ő úgy okoskodik, hogy ha ez a cselekmény gondatlanul is elkövethető, akkor nem is lehet erőszakos, de jó nagyot téved.
A gondatlanság általában  egy passzív magatartás, de az eredménye akkor sem lesz más, mint a cselekvési szabadság akadályozása, az akarat megtörése, hiszen a jogtalanul bezártnak totál mindegy, hogy most szándékosság okán nem mehet oda, ahova akar, vagy sem. 

 

Valójában amilyen barom vagy azt sem vetted észre, hogy itt rosszul írtam, nem gondatlanul, hanem mulasztással követhető el. Egyébként csak szándékosan. Ez volt a tévedés a részemről, de mint látszik hót hülye vagy a dologhoz, mert elkezdesz a gondatlanság fogalmáról elmélkedni. 

Semmiféle akarat megtörése nincsen. Valakit bezárnak egy szobába és nem tud onnan kijönni, annak nem törik meg a szobából való távozás akarata. Micsoda marhaság! Aztán összekevered a cselekvési szabadságot a személyi szabadsággal. A személyi szabadság a szabad mozgáshoz való jogból fakad. A cselekvési szabadság alatt meg mondjuk olyasmit érthetünk esetleg, hogy az illető nagykorú meg nincs gondnokság alá helyezve (cselekvőképes).