( uid_21476 | 2021. 10. 01., p – 19:46 )

Akkor is korlátoz valaki a személyi szabadságodban, ha csak simán eléd áll az ajtóban és nem enged kimenni valahonnan. Az hol erőszakos, ha még hozzád sem ér?

Nem bántásképpen írom, de az a baj, hogy a ti ebbéli műveltségetek vagy ismereteitek nem elég árnyaltak az ilyesmi eldöntéséhez, így amit képzeltek, hisztek, gondoltok, az számotokra az igaz.
Nem kell a rablás során sem hozzáérni a sértetthez, nem kell bántani sem, elég a fenyegetés. 
A személyi szabadság megsértése az akarat megtörésére irányló cselekmény. Ebben az értelmében erőszakos, attól függetlenül, hogy párosulhat fizikai erőszakkal is. De nem tényállási eleme ennek a bűncselekménynek a fizikai erőszak, még csak a fizikai kontaktus sem. 
Éppen amiatt magas a büntetési tétele, mert erőszakos cselekmény és az erőszakos bűncselekményeket súlyosabban büntetik.
Ami t írtál: Ha például valaki tévedésből bezár egy szórakozóhelyet úgy, hogy az egyik vendég a toaletten horkol, azzal a bűncselekményt nem követte el. Ha viszont észleli, hogy valakit tévedésből bezárt, akkor mindent meg kell tennie, hogy az illető a helyről eltávozhasson.  Volt is az elmúlt években egy hasonló eset.
Ha viszont tud arról, hogy be van zárva valaki és ennek tudatában is passzív marad, akkor elköveti a passzivitásával a bűncselekményt.
 

Egyébként is fel van sorolva egy raklap eset, amikor megengedhető; még egy biztonsági őr is elállhatja az ajtót, pedig ő nem hatóság.

Egy biztonsági őr sem állhatja el az ajtót. Már csak azért sem, mert egy biztonsági őr, az kb. a címzetes senki kategóriája. Semmiféle többletjogai nincsenek egy másik állampolgárhoz képest.  Azt  megteheti a biztonsági őr, hogy valakit egy helyiségből, ingatlanból kirekeszt, tehát, hogy oda nem engedi be. Ez adott esetben (!) lehet jogszerű, de a bent lévőket nem tarthatja vissza, legalábbis jogszerűen nem. 

Ha egy fiú meg egy lány barátok és a fiú közli a lánnyal, hogy elhagyja őt, majd sarkon fordul és el szándékozik menni, akkor ha a lány belekapaszkodik és nem engedi el, még nem követ el bűncselekményt, mert hiányzik a bűnös szándék, de ha a fiú figyelmezteti, hogy menni akar, engedje őt el és a lány nem  így tesz, akkor már el is követte a bűncselekményt. 

Mindegy, a szóban forgó tett az bizony erőszakos bűncselekmény, Behringer Zoltán pedig nem tudom melyik ujjából szopta azt a hülyeséget, hogy nem az, de nincs igaza.
Az egy respektálható igyekezet, ha ő úgy okoskodik, hogy ha ez a cselekmény gondatlanul is elkövethető, akkor nem is lehet erőszakos, de jó nagyot téved.
A gondatlanság általában  egy passzív magatartás, de az eredménye akkor sem lesz más, mint a cselekvési szabadság akadályozása, az akarat megtörése, hiszen a jogtalanul bezártnak totál mindegy, hogy most szándékosság okán nem mehet oda, ahova akar, vagy sem.