( uid_21476 | 2021. 09. 28., k – 10:50 )

Szerkesztve: 2021. 09. 28., k – 10:53

Egyébként a valósághoz legközelebb álló történet valószinűleg ez:

- A tanár bement az iskola épületébe. Beszólni nem szólt be neki senki. Ezt csak ő fűzte hozzá a maga meséjéhez.
- Az  akkor 16 év körüli gyerekek az iskola előtt dohányoztak. A tanár kiment és rájuk szólt, amiből szóváltás kerekedett.
- Röviddel ezután az iskola épületéből kirohant a három hete ott dolgozó takarító és ravetette magát az egyik fiúra, aki akkor 16 éves volt és cingár, kifejezetten sovány testalkatú. A takarító ennek ellenkezője, egy kifejezetten nagy darab, testes ember, aki ütni-verni kezdte a földre került fiút.
- A másik fiút a tanár fogta le, hogy az ne lehessen segítségére a barátjának. Az igazgatóhoz nem vitte és ez nem is állt szándékában. Későbbi kitaláció, hogy legyen mivel magyarázni a személyi szabadság megsértését.

Elég beszédes az iskola sajtó előli elzárkózása is.
A takarító tette menthetetlen, a tanár pedig tevőlegesen asszisztált a takarító cselekményéhez. A szándékegység nyilvánvaló.

A tanár jelenleg próbálja menteni a menthetőt, ehhez felhasznál mindenkit és mindent. Hazudik, csúsztat, sajnáltatja magát. Korábbi történésekre igyekszik támaszkodni, ezzel igazolva magát és a tettét.

Véleményem szerint az a körülmény, hogy büntetőügyben elmarasztalt személy nem oktathat gyermekeket, túlzó mellékbüntetés, de hát, a törvényeket nem én hozom, hanem a fényes tekintetű dakota törzsfőnök. Az ő szava meg szent és ÉRTHETETLEN.