Az a 30-35 már nagyon régen volt. 12-16 fős osztályokban tanítanak a párom és kollégái már egy évtizede. (Nekem még valóban 32-fős volt :) )
Sajnos igaz, - soha nem tapasztaltam, hogy a jók képesek lettek volna "felhúzni" a cigány gyerekek tanuláshoz való hozzáállását. Az a fehér holló esete volt ha volt, egyáltalán valaha.
Egyszerűen, józan paraszti ésszel magyarázható: Ha testvérek, egymás mellett "jó családban", nem képesek a tanulás szempontjából egymásra minden esetben pozitívan hatni, holott minden feltétel adott lenne ehhez... (egy családban is vannak szorgalmasan tanulók és kifejezetten lusta, nem tanuló gyerekek,) akkor el lehet képzelni egy alapvetően jobb cigány családban is mennyivel kevesebb lehetősége van egy gyereknek a pozitív minta felvételére.
Már pedig az életének nagyobb részét köztük éli, nem a jó tanulókat tartalmazó tanulócsoportban. Ott csak összehasonlítást tehet, mennyivel van elmaradva, a nap minden percében. Önbizalomhiány és az önismereti problémák pedig gyorsan eljuttatják a "nem tudom és nem is akarom" totális tagadáshoz.
A közösség mesterséges, azaz szegregált összeállításával legalább a pszichológiai feltételek adottak lesznek a pozitív minták erősítésére. Nekik halmozott segítségre van szükségük, mert otthon nem kapnak semmi hatékony biztatót, még az értelmiségi családok otthonról "tüzelik" nap mint nap a gyerekeiket születésük első hónapjaitól kezdve.
(Látom a lányom a kis unokámon 6 hónapos korára mennyit tudott alakítani. - Már fogja a lapozható mesekönyveket, mutogatja a benne lévő alakokat, és nem egy van belőle, - színes, szagos, zenés, felfedezésre izgató játék pedig "millió" van neki, de naponta kap újabbakat. Épp csak nem beszél, de feszülten figyel és folyamatosan alakítja a száját a hallott, látott felnőttekéhez hasonlatosra. Már nem kell sok idő az első "mama"-hoz, "papá"-hoz sem..)