( blr | 2021. 09. 18., szo – 21:05 )

Ezt többek között azért érzed, mert a fizetős megoldást már megszoktad, ezért jobban kézre állónak tűnik. Ez viszont nem jelenti azt, hogy objektíve is hatékonyabb.

Nem. Ezt azért érzem, mert 30 éve dolgozom a szakmában, csináltam layoutot még kézzel, a szöveget Letrasetből szedve, montírfólián is, dolgoztam Venturával, Quarkkal, PageMakerrel, InDesignnal és Affinity Publisherrel is. Ezen kívül egy rakás layout editor járt a kezem alatt, belekóstoltam anno a FrameMakerbe, sőt a Quark idején a hosszabb szövegek kezelésének borzadalmai miatt egy ideig próbálkoztam a TeX-hel is (nem lettünk barátok), és mint említettem, a Scribus jelenleg is fent van.

Amikor a Ventura gyakorlatilag „élvezhetetlenné” vált a kétezres évek közepe-vége felé (használatban nálam túlélte a PageMakert és a Quarkot is!), leginkább a Unicode hiánya miatt, akkor az addig abban készült munkáimmal is átálltam InDesignra. Nekem nem gond, hogy mindig kiválasszam azt, ami az elérhető megoldások közül a legproduktívabb. (Ha csak szimpla magazinoldalakat csinálnék, egyébként könnyen lehet, hogy inkább az Affinity Publishert használnám, a három alkalmazástípus – fotómanipuláció és digitális festés, vektoros illusztráció, oldalszerkesztés – egybegyúrása hihetetlenül kényelmes.)

Jelenleg az InDesign számomra kényelmetlen hátránya a Scribussal szemben, hogy az optikai margó használata nem bekezdésszintű opció. Ezzel szemben előnye az általam ismert és felsorolt programokkal szemben a többiek soronkénti megoldása helyett a bekezdésszintű tördelés, az automatikusan méreteződő szövegdobozok lehetősége, a regexalapú, valós idejű automatikus formázás, a feltételes szövegek használata (többnyelvű anyagoknál nagyon jól jön), illetve általában a scriptelhetőség (ez utóbbit speciel pár éve már a Quark is tudja, ráadásul V8-as JS enginnel, nem azzal az őskövülettel, amit az Adobe örvendeztet meg minket, powerusereket; igen, tudom, a Scribust is lehet scriptelni, de ha már csak az marad, a jelenlegi ismereteim alapján akkor is inkább visszatérek a Venturához). Ja, és még valami: az InDesignból exportált PDF-ekbe a szerzők, szerkesztők stb. által beszúrt megjegyzéseket vissza tudom olvasni, és közvetlenül az InDesignban tudom elfogadni vagy elutasítani. Ez a lehetőség egy tipikus korrektúra felviteli idejét igen durván, simán a tizedére rövidíti.

És mint már párszor itt a HUP-on is kifejtettem: a TeX nem alternatíva, ha layout editorra van szükség (és nem, az Illustrator, a CorelDraw és a Photoshop sem az, pedig mindegyikben láttam már betördelt újságot!), abban nem fogsz tudni emberi sebességgel úgy dolgozni, hogy nyomdában az anyag, de még az imprimálásnál szólnak, hogy cserélj ki egy szót, ami megborítja az adott bekezdést, ami a hasábot, aztán az oldalt. Amikor este tízkor kapott szöveget kell másnap reggel 6-kor szállított újságba tördelni, akkor az ilyeneket nem valós időben, nem WYSIWYG módon orvosolni olyan, mint Zuzu Petalszal beszélgetni. És akkor még a PDF-ben kapott anyagok beágyazásáról és hasonló szépségekről nem is esett szó.

Szerk.:

Ja, és még valami:

Nem lehetünk biztosak, hogy az InDesign jelen lesz 10-20 év múlva is, vagy még sztenderd lesz.

Amikor az Adobe dobta a PageMakert, az InDesign, ha jól emlékszem a CS6-ig támogatta a PM fájlok importját, tehát annak dobása után legalább 10 évig.

Az pedig, hogy mi a sztenderd, bizony egy nagyon egyszerű dolog dönti el: hogy objektíven melyik a hatékonyabb szoftver. És itt visszakanyarodunk a kiinduló állításodhoz. Ha a Scribus objektíven hatékonyabb lenne a többség számára, akkor azt használnák, sőt vélhetően többen segítenének bele a fejlesztésébe is. Amikor az InDesign megjelent, a QuarkXPress gyakorlatilag egyeduralkodó volt. Érdemes megnézni, hol tart most! Megtippelem, hogy a mindössze két éve megjelent Affinity Publishernek nagyobb a felhasználói bázisa…