( mraacz | 2021. 09. 18., szo – 11:12 )

Tudod, az unalom relatív, nem baj. A tudomány mindenkori álláspontja átmeneti. Ebben nincsen semmi rendkívüli, ezt fejlődésnek hívjuk. Vannak olyan tudományos tételek, amelyek még nem dőltek meg és vannak olyanok, amelyekről már bebizonyosodott, hogy helytelenül gondolták korábban. Ebből sehogyan sem következik, hogy a tudomány mai álláspontja figyelmen kívül hagyható lenne. Az oltásellenzők figyelmen kívül hagyják a tudomány mai álláspontját, talán azért, mert - tévesen - azt hiszik, hogy a tudományosság örökérvényű szabályokat jelent. Ami nem örökérvényű az nem lehet tudományos, gondolják. Ez nem igaz. Amikor bármiféle tudományos álláspontot megismerünk, szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy kellő ismeret felhalmozása utána az ismert szabályszerűségek megváltozhatnak, más szabályokat is megismerhetünk és általában véve idővel bővül a tudásunk a jelenségekről. Ez tudományos álláspont. Az oltásellenzőké nem az.

A tudomány mai álláspontja szerint az oltás káros mellékhatásai elenyészőek ahhoz képest, amilyen károkat a COVID fertőzés okoz. Ezt biztosan tudjuk ma. Ez alapján érdemes döntést hozni az oltás ügyében. Ettől még persze az egyén hozhat a tudomány álláspontjával és a társadalom járványvédelmi érdekével ellentétes döntést, amikor úgy határoz, hogy inkább beoltatlan marad. Az én javaslatom az, hogy ha ilyenkor mégis megbetegszik COVID fertőzésben, akkor a gyógyíttatási költségét saját maga térítse meg. Semmi több, mindössze ennyi.