( hajbazer | 2021. 09. 10., p – 08:37 )

A HUP indulása után pár évvel még egy 486-os gépet imádtál, amin bőven elég a Windows 3.1

Ezzel szemben a valóság: A HUP indulása után pár évvel Windows XP-t használtam, 32-biten. A HUP 20 éves. Indulásakor 2001-ben Pentium 3-as gépem volt, Windows 98 SE-vel. Az ominózus írás, amit nagyszerűen félreértelmeztél a szemellenződ mögül, ez volt.

Valójában nekem ezzel az egész tendenciával van bajom, hogy mindenre új gép kell, de a mindennap használt appok nagyrésze (maga az OS, az office, stb.) is új gépet igényelnek, holott nincs bennük lényegi újítás, esetleg több multimédiás lehetőség. Említhetném itt ugyanúgy az Open/StarOffice-t, mint a Microsoft Office-t. Egy 50MHz-es 486-os gépen, Windows 3.11 operációs rendszeren ugyanannyi idő alatt töltődik be a Word, mint mondjuk egy mai Vista-n az arra való és az utóbbi nem tud sokkal többet az előbbinél, csak az előbb leírtakban esetleg, mégis 40x-60x (2000-3000MHz / 50MHz) annyi CPU erőforrást és több, mint 100x annyi memóriát igényel (a 8MB-hoz képest). De elmondhatnám ugyanezt bizonyos zene vagy filmlejátszó szoftverekről is, nyilván azokat már nem 50MHz-es géphez hasonlítanám. Miért is van ez? Csak azért, mert az előbb sorolt tevékenységek teszik ki a mai számítógéphasználók tevékenységének nagyrészét (és az MSN-t meg a Skype-ot nem is említettem).

Felhívtam a figyelmet, már az elején, hogy a tendenciával van bajom és nem állítottam, hogy a 486-os a nagy kedvenc, vagy hogy ténylegesen azt használnám 2009-ben, amikor a blogposztot írtam, csak néhány alkalmazást és a már ekkor létező software bloat problémakörét feszegettem.

aztán pár évvel később léptél feljebb Windows 95-re

Ezzel szemben a valóság: Windows 3.11-ről Windows 98 SE-re váltottam, mert a Windows 95 nem igazán nyerte el a tetszésem. Nem azért, mert nem futott rendesen egy 486-oson, hanem azért, mert rettentően instabil volt és jópár akkori hardvernek (pl. hangkártya) nem is volt rá normális drivere. A 486-ost egyébként elajándékoztam, és akkor vettem a Pentium 3-at.

aztán most még épp a Windows XP a nagy kedvenc

32-bites Windows XP-t SP2 óta használok, előtte arról is az volt a véleményem, mint a Windows 95-ről, hogy túl instabil. 2007-ben cseréltem le a Pentium 3-at a mostani HP-Compaq 6715b-re. Akkor 32-bites XP SP2-vel kezdtem el használni. A Windows XP x64 Editiont 2008-ban próbáltam ki, amikor a dühöngő blogposzt is született. Ekkor még az sem volt olyan állapotban, hogy az igényeimnek megfeleljen. Emlékeztetnélek, hogy ekkor ez az OS még csak 3 éves volt, ami a Microsoftnál akkor is public beta közeli állapotot jelentett. A posztban leírt probléma az XP x64 SP2-n már nem jelentkezik és nincs vele hasonló probléma. Ellenben Windows 10-es gépek a mai napig simán bootolhatatlanná válnak feature frissítéskor és valószínűleg a Windows 11-esekre is vár majd hasonló.

de már pedzegeted a Windows 7-et

Ezzel szemben a valóság: A Windows 7-et soha nem gondoltam jobbnak a Windows XP-nél, se nem gondoltam az alternatívájának. Volt róla egy írásom, amiben azt pedzegettem, hogy a Windows 7 az informatika józan érájának utolsó terméke. Ez nem azt jelenti, hogy én ezt szeretném használni bármikor is. Azt jelenti, hogy ismerem és össze tudom hasonlítani egy Windows 8-cal, Windows 10-zel, amik már az informatika szélsőségesen konzumer, tapicskoló, lebutító, bloat-gányoló éráját követik.

aztán majd jön a Windows 10, amint lejár a támogatási ideje

A Windows 10-nek 2029-ben jár le a támogatási ideje, tehát már eleve önmagadnak is ellent mondasz, ha azt állítod, hogy a Windows 11-et szeretni fogom 10 év múlva, hiszen akkor még a Windows 10-et kéne. Windows 10-ből az LTSC-t tekintem reális alternatívának, de azt sem gondolom jobbnak, mint a Windows XP-t. Azonban, ha a Windows 7, 8 és egy Windows 10 LTSC között választani kell, akkor van rá esély, hogy a Windows 10 LTSC-t választom. Persze, akkor és csak akkor, ha Windows XP-re már nem fejlesztenek folyamatosan frissített böngészőket és egyáltalán nem lehet már használni semmire (tehát videolejátszásra, zenelejátszásra, kódolásra, SSH-zásra stb.).

Bár tudom, hogy nem érdekel, mert a szemellenződ mögött jobban érzed magad és hallani sem akarsz arról, hogy belegondolj, esetleg a laggard skatulyádon kívül mégis vannak érvek, amik amellett szólnak, hogy egy jól kiforrott, stabil (de legacy) rendszert használjon az ember.