Nem keverem a céges dolgokat a magánéletivel.
Ha valakit munkaügyben kell meghívni azt szigorúan cégszámlára, céges költségkeretek és céges policy (compliance és tsai) figyelembe vételével teszem. És az utóbbi miatt igencsak forintosítani kell. És céges dolgokban nincs smúzolás, haverkodás, bratyizás mert csúnyán vissza tud ütni. Nem mindenkinek van gerince, és nagyon sok embernek abszolút nincs gerince. Vezetőként különösen kellemetlenné tud válni. Nem egy helyen láttam, olyan megkerülhetelen/kirúghatatlan embert, aki "túl sokat tudott a főnökségről". És ugyanez áll fordítva is. Voltam olyan céges vacsorán, ahol a második fogás után illedelmesen elbúcsúztam, mert egyértelmű volt, hogy a szervezők muníciógyűjtésre használták a munkatársakkal szemben.
Ha valakit, még ha munkatársat/munkatársakat is, meghívok sörözni, grillezni, akkor azt nem nevezem céges eseménynek. Igen, előfordul, hogy ilyenkor előkerül munka vagy üzleti dolog, de ettől még maszek lesz az esemény. Nincs kötelezettség, kínos feszengés, "ma én szerveztem, holnap te szervezed", "ne rendeljünk Borsodit, mert az XY-nak ciki és mi lesz ha a cégnél visszamondja" és társai. Barátságban nincs alá-fölé rendeltségi viszony. Viszont ha van alá és fölérendeltségi viszony akkor már lőttek az őszinteségnek.
Ahogy a mondás is tarja, a barátaidat te válogatod meg, a munkatársaidat a HR.