( Raynes | 2021. 08. 09., h – 17:53 )

Én a sima (sztenderd, pkzip kompatibilis) .zip fájlokat régen Double Commanderben kezeltem, most egy ideje Vifm-ben nyitom meg, ami a fuse-zip modult használja hozzá, és bele tud lépni, mintha mappa lenne, és innen másolom ki belőle a mappákat, fájlokat a másik panel célmappájába. Igaz linuxos környezetben ritkán találkozni .zip-pel, mivel szinte mindenki tar.akármit használ. Egyedül a git jut eszembe, ahol néha jobb tömörítve letölteni az utolsó verziót (teljes clone helyett), ott van sima .zip. Szóval annyira ritkán van szükség, hogy egy unzip *.zip is megtenné shellben, ahogy a .rar is nagyon ritkán fordul elő, azt is megnyitja a Vifm rar2fs-sel, ami szintén fuse modul, de az unrar *.rar-ba se halnék bele, mikor szökőévente egyszer kell. Betömöríteni meg csak és kizárólag tar.zst-vel szoktam tar -I "zstd -T8 -19" -cvf parancsra drótozott shell alias-szal, ez legerősebb tömörítési fokot használ (van erősebb, 20-22-es fokozat, de az spéci --ultra kapcsolóval aktiválható csak és túl lassú be/kitömörítést tekintve is, amivel a zstd elveszti az előnyét), 8 prociszálat.

Igazából erre lehetne írni egy saját shellscriptet, ami grep-pel megnézi a kiterjesztést, és aszerint választ case ... asec szerkezettel kitömörítőt, amivel kitömöríti a $PWD-be, és ezt bedrótozni az mc-be, Vifm-be, vagy shell aliasként. Inkább maradok a Vifm-es módszernél, mert az gyorsabb. Hiszen sokszor nem akarom az egész tömörítvényt kibontani, hanem csak 1-1 fájl kell belőle (vagy csak bele akarok nézni, hogy benne van-e egyáltalán, ami kell, vagy az másik tömörítvényben van), így időben, meg I/O műveleteket tekintve gazdaságosabb, ha normális fájlkelezővel csinálom, és nem shelles gányolással, meg rugalmasabb is, mivel én választom ki előre a célmappát is.