Az egyetlen különbség a su és a sudo su között, hogy az előbbi a root jelszavát kéri be, az utóbbi a parancsot kiadó user jelszavát. Ez utóbbi akkor praktikus, ha a root jelszót nem akarják kiadni. Meg mint mondtam, a sudo vagy nincs fent, vagy nincs engedélyezve a usernek, ezért biztosan (és rövidebb, lustáknak kényelmesebb) az egymagában kiadott su.
A kötőjelben igazad van, azt talán hasznos lehet a su után betenni, mert az a root beállításait inicializálja, környezeti változók, belép a root mappájába, de ez az esetek nagy részében nem szükséges. Sőt, a topikindító kollégának nem kívánatos, mert akkor a promptba betett haláli unicode-os halálfej emoji karakter nem fog neki megjelenni, hanem a root-nak rendszer szinten beállított PS1-ét kapja az arcába.