( Raynes | 2021. 08. 02., h – 00:34 )

Nem szeretem ezeket a több soros, emeletes promptokat, de ez mindenkinél megszokás, egyéni ízlés, felhasználási mód kérdése. Nekem ezek elvonják a figyelmem a parancsok kimenetitől.

Root shellhez a sudo bash helyett érdemesebb az su parancsot kiadni magában, ami az su root alaknak felel meg. Ez akkor is működik, ha nincs fent az adott gépen a Bash, hanem csak másmilyen shell, meg ha a rootnak másmilyen shell van beállítva, azt is tiszteletben tartja. Plusz nem minden gépen van sudo, BSD-ken pl. doas van helyette, amelyiken van sudo, ott nem biztos, hogy hozzá van adva a /etc/sudoers-ben, hogy sudo-val garázdálkodhat.

Épp így, ha csak fájlt akarsz rendszergazdai joggal szerkeszteni, akkor a sudo editorod /szerkesztendo/fajl helyett a sudoedit /szerkesztendo/fajl vagy sudo -e editorod /szerkesztendo/fajl formában érdemes kiadni, ez csak a fájlt éri el emelt jogosultságokkal, másolatot készít belőle a /tmp/-be, majd az editort már normál userként futtatja, és a végén emelt jogosultságokkal visszamásolja a fájlt az eredeti helyére, ha a tartalma megváltozott.

A sudo az ilyen senki földje igazából, kivételesen érdemes csak használni, 1-1 parancs erejéig. GUI-s alkalmazásnál meg a pkexec parancsot kell használni helyette, ami a polkitet használja. Aki GUI text editort használ, és az editorja fuse-képes (pl. gedit), az tudja a rendszergazdai jogot igénylő fájlokat admin:///szerkesztendo/fajl formában elérni, és csak az eléréshez fog jelszót kérni, de az editor nem fog rootként futni! Hasonlót tud az Emacs is. Így ha sudo-t használsz, nagyon gondold át, hogy 1) indokolt-e, 2) nem kéne-e helyette valami másik jogosultságemelő megoldást használni.