Az Activity Monitor szép, színes, szagos, grafikonos, csak épp nem megbízhatóak az adatai. Az a mérvadó, amit a htop ír, ami egybeesik azzal, amit a top és a free parancs ír, persze vannak eltérések itt is, mert a htop a memóriahasználatba a buff/cache-t is beleszámolja, amit nem kéne. A tényleges memóriafogyasztás az a free -m parancs used+shared oszlopai összeadva, ami ugyanaz, amit a top mutat, ez a memória van úgy lefoglalva, hogy tényleg foglalás, a többi, a buffers, cache az felszabadul, ha igényli egy újonnan jött alkalmazás.
Egy folyamaton belül, meg a RES a mérvadó, a SHR csak statisztikai adat (jelezve, hogy a memória egy részét úgy használja, amiből más azonos libeket használó alkalmazás is profitálna külön betöltögetés és memóriahasznált nélkül), a VIRT-tel jellemzően nem szabad foglalkozni, mert az a progi által lejelentett maximális memóriaigény, amivel a folyamat gazdálkodhat, de ritkán használja azt ki.
A 227MB foglalás egy plasmánál elég szolidnak számít, azzal semmi baj nincs. Asztali környezetes mértékkel nézve nem sok. Sovány WM-hez képest viszont más műfaj. A régi Intel IGP-s archos laptopomon waylandes SwayWM-mel (Bash+Termite) a komplett rendszer idle memóriafogyasztása csak 140 MB, cakkpakk, ezt nem hiszi el hajbazer, hogy még a kedvenc XP-jét is veri. Az új, AMD APU-s laptopon az amdgpu driver meg az X + bspwm (+zsh és Alacritty) megdobja, az valami 240 MB környéke, 225 alá már dwm-mel sem tudtam lefaragni, az amdgpu driver és a bloatosabb új verziók miatt sajnos már lejjebb nem megy, igaz ez még mindig csak XP-s szint. Nem mintha nem lenne elég RAM-om, a 16 giga nagyja általában üresen áll, de nem kihasználatlanul, befogom ramdrive-nek, böngészőcache-nek, használja az integrált GPU, de a kernel is befogja fs cache-nek, buffernek, stb.. Inkább csak a kényelem, hogy nem fogy el soha a memória, nem kell leaktől félni, nem kell swap (mivel nem hibernálok), nem kell zram, egyéb. Nem is a memóriaspórolás a lényeg, hanem hogy ne legyen sallang a rendszeren, mert akkor azt a procinak se kell bootkor, alkalmazásindításokkor betöltenie, feleslegesen dolgoznia vele, így a rendszer gyorsabb lesz, nem lesznek betöltési mikrolagok. Ez a Linux legnagyobb előnye szvsz., hogy áttektinthetően, sallangmentesen lehet tartani a rendszert, ki lehet kerülni a sok bloatot, amit nem használsz, és amit a nagy DE-knél, meg commerce OS-eknél a multik betesznek ballasztként a rendszerbe, amit minden user teherként nyög, tolja maga előtt, minden betöltésnél, frissítésnél, veheti alá az erős vasat, extra RAM-ot.