( nevergone | 2021. 07. 08., cs – 13:16 )

Egyszerűsítve a VPN egy másik szolgáltató hálózatát használja az internethez való kapcsolódásra. Ezt a legkönnyebb beállítani, átlagban elég biztonságot is ad, viszont ha a szolgáltatót megtörik (vagy adatok kiadására kényszerítik), akkor ki tudja adni a szükséges adatokat. Plusz a VPN szolgáltató látja a forgalmat, HTTPS erősen ajánlott.

A TOR általában a hagyományos internet névtelen elérésére használható. Az adatokat több lépésben titkosítja, véletlenszerű kilépési pontokat használ, ezért az adatokat nehezebb lehallgatni és adatok kiadására kötelezni, de az aktuális végpont látja az adatokat, HTTPS erősen ajánlott.

Az I2P telepítése és beállítása a legnehezebb, de ez adja a legnagyobb biztonságot. Saját virtuális hálózat az internet felett saját domain kezeléssel és szolgáltatásokkal. Elsősorban ennek az elérésére használható, az internet hagyományos része felé elég zárt. Erős titkosítást használ minden rétegben, HTTPS használata nem szükséges.

Fontos, hogy egyik sem ad teljes biztonságot, csak egy része lehet a biztonsági láncnak.